LAKÁSRIPORT

Egy kis Provence a kétszáz éves házban

Marie és férje számtalanszor költöztek életük folyamán, külkereskedőként több országban is megfordultak, miközben két-három évre alkalmi otthonokat teremtettek maguknak és családjuknak. Megállapodott, nyugdíjas éveiket azonban egy sokat megélt, ódon ház falai között töltik.

aDél-Franciaországból származó feleség bármerre járt a világban, mindenhova becsempészett egy kis darabot abból a könnyed, természetes, bájos és nosztalgikus hangulatból, amely végigkísérte gyerekkorát. Kozmopolita, kissé nomád vándoréletük rengeteg izgalmas fordulatot hozott, de biztosak voltak abban, hogy az állandó mozgásban töltött évtizedek után szeretnének valahol megállapodni és nyugodt, pihentető hétköznapokat élni az unokáik, barátaik társaságában.

Sokáig tanakodtak, hol legyen a családi bázis, mivel Marie szíve a régi emlékek és az ismerős helyszínek miatt a provence-i tartományba húzott, míg lányuk Párizsban dolgozott és ott alapított családot, így szülőként, nagyszülőként azt is mérlegelték, hogy hozzájuk legyenek-e közelebb. A döntést végül egy látogatás döntötte el, melyet egy régi ismerősüknél tettek Normandiában, egy bájos, vízparti városkában, Honfleurben. Az évszázadokig halászati központként működő település ódon, favázas épületeivel, kikötőjével, hangulatos tereivel és szűk, macskaköves utcáival levette őket a lábukról, ráadásul a főváros elérhető távolsága is megoldásnak bizonyult a mérlegelésben. Helyi ingatlanközvetítő útján egy hónap múltán érkezett is pár ajánlat, amiért érdemes volt újból felkeresni a várost. „Semmiképpen sem modern, újszerű lakást kerestünk, hanem a hely szellemét őrző, régi házat, amelyet újraálmodhatunk, korszerűsíthetünk úgy, hogy a valódi értékek ne vesszenek el” – meséli a háziasszony.

A történelmi városrész egyik csendes utcájában lévő, 18. században épült házra esett végül a választásuk, mely igen jó állapotban volt a folyamatos karbantartásoknak, felújításoknak köszönhetően. A legnagyobb meglepetés a keskeny, hosszúkás alapterületű ház hátsó részében érte őket, ahol egy szépen kiépített, teraszos udvar várt rájuk. Szerkezetileg nem módosítottak a térkapcsolatokon, a meglévő alapokon találták ki az elrendezést. A nagyobb munkálatok a földszinti nyílászárók felújítását és az emeletiek cseréjét, új burkolatok lerakását és a ház teljes festését jelentette, melyben helyi mesteremberek voltak a segítségükre. A vágyott provence-i hangulathoz sem kellett messzire menniük: néhány új bútoron kívül, amit az étkezőbe vagy az előtérbe választottak, régiségkereskedőknél beszerzett, festéssel felfrissített darabokkal töltötték meg a tereket. Marie varrástudását is kamatoztatta: maga varrta a függönyöket, bevált, rattan ülőgarnitúrájuk új huzatát, de még egy színes, patchworkmintás ágytakaró elkészítésére is jutott végre ideje!

Korábbi, világjáró kalandozásaik elsősorban nem tárgyakban, hanem a falakat díszítő fotókban vannak jelen és emlékeztetik őket arra, hol voltak eddig otthon a világban. Ma azonban örömmel merülnek el a házukban megteremtett, meghitt élettérben, amely a hétköznapok derűs egyszerűségét hozza el számukra nap mint nap.

AZ EGÉSZ HÁZON VÉGIGVEZETETT FORMÁK, SZÍNEK ÉS MOTÍVUMOK TEREMTENEK KIFINOMULT EGYSÉGET

Az ódon épület sajátos szerkezete, korabeli építőanyagai a hátsó traktusban lévő közösségi helyiségben mutatkozik meg leginkább. A vastag kőfalak és a látszó fagerenda ebben a tisztaságot sugárzó, egyszerűen berendezett térben érvényesül igazán.

Bevált, strapabíró rattan ülőgarnitúrájukat a társasági élet központjául szolgáló lakrészben helyezték el, csupán új, mosható huzatokkal frissítette fel őket Marie. A gyékényszőnyeggel borított fapadlóhoz igazították a felújított komód színét, míg a másik sarokba egy új bárpultot telepítettek, hogy a teraszon töltött időben minden kéznél legyen. Utazásaik emlékeit a falakon lévő képek őrzik.

A ház végében megbújó, épületekkel körülölelt belső udvar nyugalmas kis szigetet jelent a háziak számára. Mivel hatalmas, függöny nélküli üvegfelületekkel kapcsolódik a beltérhez, valamelyest minden évszakban a belső tér része, az ide telepített növények látványa a szobát is élettel töltik meg. Minden nap itt indul kávézással, de barátaik társaságában is szívesen időznek idekint esténként.

A hosszúkás alapterület földszinti részén egy kandallós olvasórész, egy étkező és egy konyha osztozik még, előbbi afféle második nappaliként, elvonulós kuckóként működik kettejük számára. Az épület tagolása, a kémény helye és a hatalmas tartóoszlopok adottak voltak, így nem kellett sokat gondolkodni a funkciók elosztásán.

Kevés új bútorukat vegyítették a régiekkel, azonban arra ügyeltek, hogy vonalvezetésükben, formavilágukban a provence-i hangulatot erősítsék. Az előtérben lévő tárolós, akasztós, ülőkés szekrényke kettejüknek épp elég, a nagyobb ruhadarabok egy rejtett gardróbba kerültek, így vizuálisan nem zavaróak.

A fehérre hangolt hálószoba puritánsága eleinte kedvére való volt a háziasszonynak, de aztán – hogy egy kis levendulaszínt vigyen a falai közé – maradék anyagokból patchwork ágytakarót varrt. A régi zsalugáter festés és koptatás után ágyvégként született újjá, a léces motívum az éjjeliszekrénykén és a székeken is megismétlődik.

Az emeleti felújítás során az ablakokat is kicserélték új faablakokra, az eredeti nyílászárók tagolását megtartva. A gyönyörű, világos fürdő éke a kétosztatú mosdószekrény, melyet egy antikosnál vásároltak, márványpultját ezután kapta.