PALOTÁBAN, ÜRES ZSEBBEL

● A bővítéskor éppen azok bérének a rendezése sikkadt el, akik biztosítják az alapellátást

Magyar Nemzet - Saturday - - Címlap - TÖLGYESI GÁBOR HOPPÁL PÉTER

Gyakorlatilag éhbérért dolgoznak a kulturális alapellátásban.

„Ne legyen különbség a kulturális javakhoz való hozzáférésben aszerint, ki hová született vagy milyen hátrányos helyzetű közösséghez tartozik. Egy magasabb, valódi középosztálybeli élet megteremtése a cél” – Hoppál Péter 2014. szeptember végén ekként beszélt a kulturális alapellátás bővítéséről, azaz arról, hogy egy ezer fő alatti településen élőnek éppúgy esélye legyen a minőségi kultúrához hozzájutni, mint egy nagyvárosban élőnek. A kulturális államtitkár két héttel később, az országos könyvtári napokon már azt is megfogalmazta, a kulturális alapellátás kiemelt terepe a könyvtár, a kormányzat ezért arra törekszik, hogy Magyarországon teljes legyen a lefedettség a könyvtári ellátásban. A kulturális villámháború első szakaszát december elejére sikerült is lezárni: Hoppál ekkor jelentette be, hogy a könyvtári lefedettség elérte a száz százalékot Magyarországon − később az alapellátás további helyszíneinek, a múzeumoknak, levéltáraknak, művelődési házaknak, tájházaknak is jutott a fejlesztésekből. Amit persze főként a kormányzat által sokat szidott Európai Unió fizet, míg a kivitelezők jórészt egy behatárolható vállalkozói körből kerülnek elő.

Hoppál Péter éves beszámolói szerint a kulturális kormányzat sikert sikerre halmoz. A bökkenő csak az, hogy a kulturális alapellátást biztosító intéz- mények szakembereinek fizetése meszsze elmarad az átlagbértől. Ráadásul a közalkalmazotti bértábla 2008-as befagyasztása, illetve a garantált bérminimumnak köszönhetően előfordulhat, hogy egy húszéves munkatapasztalattal bíró könyvtáros vagy egy doktorált szakember épp annyit keres, mint egy frissen felvett, szakképesítés nélküli munkatárs vagy az ott dolgozó takarító. Minderre a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) 2017 szeptemberében fel is hívta az államtitkárság figyelmét, amely októberben úgy válaszolt: a 2018-as bérpótlék fedezete rendelkezésre áll, a bérpótlékemelés ügyében pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium az illetékes. És bár az év végén mintegy 8 milliárd forint költségvetési maradványforrás érkezett a kulturális ágazatba, ebből a mintegy 2,5 milliárdot igénylő bérpótlékrendezésre végül nem jutott egy fillér sem. Havonta 10-20 ezer forintos összegekről van szó, amelyből egy húsvéti reggeli sem jönne ki a Four Seasons éttermében.

A KKDSZ már novemberben, a Szépművészeti Múzeum dolgozóinak kezdeményezésére megfogalmazta azt a levelét Hoppál Péternek, amelyet januárban, a magyar kultúra napján mintegy háromezer aláírással adtak át. „Az Aldi kiskereskedelmi áruházban bruttó 300 ezer forintért ülnek a pénztárban vagy töltik fel a polcokat az ott dolgozó munkavállalók. Eközben egy kezdő egyetemi végzettségű restaurátor vagy egy húszéves gyakorlattal rendelkező levéltáros, könyvtáros fizetése ennél bruttó 100 ezer forinttal kevesebb! Ez azonban csak a »jéghegy csúcsa«, hiszen csak az országos intézmények némelyikében lehet ilyen »kiemelt fizetésre« szert tenni. Az önkormányzati fenntartású intézményekben dolgo- zók bruttó átlagfizetése messze nem éri el a 200 ezer forintot, és a kollégáink legalább kétharmadának 2018-ban sem fogja meghaladni a fizetése a »bűvös« bruttó 180 ezer forintot, a minden középfokú végzettségű munkavállalót megillető garantált bérminimumot!” – olvasható többek között a levélben. A kulturális államtitkárság februárban és márciusban ezek után két alkalommal fogadta a szakszervezet képviselőit, de csak szóbeli megállapodásig jutottak el, a KKDSZ így március végén tizenegy pártnak hívta fel a figyelmét az elmúlt tíz évben folytatott sikertelen bérkövetelésekre.

− A kulturális alapellátás, annak bővítésének a fogalma sajnos ma Magyarországon csak eltakarja azt, ami a kulturális alapellátásban, a közgyűjteményi és közművelődési területen zajlik. Az, hogy biztosítjuk, bővítjük a kulturális alapellátást, általában azt jelenti most, hogy nyílik egy új fiókkönyvtár, kap a Magyar Nemzeti Levéltár 270 millió forintot digitalizálásra, vagy a Li- get-projekt keretében múzeumok nyílnak. Ezek látványos és a politika által is szerethető dolgok, a probléma az, hogy ezeket az épületeket, a szolgáltatásaikat valakinek működtetnie kell. A kulturális alapellátás fogalma hasznos és támogatható fogalom, de akarva-akaratlanul azt a célt is szolgálja, hogy elfedje, a területen dolgozóknak milyen problémáik vannak – vélekedett lapunknak a KKDSZ elnöke, Csóti Csaba. Arról, hogy a mintegy tizenkétezer közművelődési, közgyűjteményi dolgozónak milyen problémája lehet, az Abcúg márciusban több riportban számolt be. A cikkekben megszólalt többek között egy olyan könyvtáros, akit hosszú évekig közmunkásként alkalmazott vissza egykori munkahelye – árnyalva a képet a kulturális közfoglalkoztatottak programjának gyakorlati megvalósulásáról −, de hasonló sorsról számoltak be fiatal művészettörténészek is: ők az ország legnevesebb, a riportban nem megnevezett múzeumában kaptak közfoglalkoztatottként állást. Egy 34 éve könyvtárosként dolgozó szakember arról vallott, hogy jelenleg csak a minimálbér-emelésben reménykedhet, míg a szakmai utánpótlásra jellemző: a munkahelye nettó 108 ezer forintot tud fizetni pályakezdő könyvtárosnak. Emiatt akadt olyan kollégája, aki hosszú évek után inkább pedikűrösnek állt.

A közgyűjteményi, közművelődési dolgozók elvándorlásáról nem készült statisztika. – Ahogy a magyarországi szakszervezetek zömének, így nekünk sincs olyan intézményi hátterünk, mint a németországiaknak, akik egy ekkora ágazati felmérést végre tudnának hajtani. Ezt a felmérést az Emberi Erőforrások Minisztériuma el tudná végezni, de a mi tudomásunk szerint nem teszi – mondta el a Magyar Nemzetnek Csóti Csaba. A KKDSZ Hoppál Péternek írt nyílt leveléből annyi mindenesetre kiderül: a szakképzett könyvtárosok adatbázis-építőként dolgoznak infokommunikációs cégeknél, a múzeumi munkatársak magáncégeknél vállalnak szakértői állást, a levéltárosok multinacionális és állami cégek irattárosi feladatait vállalják el, míg a közművelődési dolgozók oktatásszervező vállalkozásokat indítanak.

Ma jobban megéri pénztárosnak vagy pedikűrösnek állni, mint szakemberként egy könyvtárban dolgozni

Éves beszámolói szerint a kulturális kormányzat sikert sikerre halmoz

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary

© PressReader. All rights reserved.