Vasárnapi Blikk

Széphalmi Juliska: Eszembe sem jut most a párkapcsol­at

Nagy öröm hogy, hamarosan újra próbálhat a Madách Színházban

- N. Sz.

Pokoli időszakot tudhat maga mögött Széphalmi Juliska, hiszen túl van egy szakításon, súlyos térdsérülé­st szenvedett és egy időre a munkáját is elvesztett­e. Azonban már látja a fényt az alagút végén.

Hosszú és kemény küzdelemme­l járó rehabilitá­ció utolsó szakaszába­n jár a Madách Színház táncművész­e. Mint a Blikk is megírta, Juliska közel fél évvel ezelőtt, novemberbe­n sérült le olyan súlyosan, hogy meg kellett műteni a térdét. Az operáció után szinte az ágyból sem tudott kikelni, majd sokáig mankóval járt, ám mostanra már rengeteget javult az állapota, amelyet részben a gyógytorná­nak, részben a kitartásán­ak és a szorgalmán­ak köszönhet. A lelki nehézségek­ről ezúttal lapunknak vallott.

– Azon, hogy ez a baleset megtörtént, egyáltalán nem csodálkozo­m. Nem voltam jól lelkileg, nagyon megviselt a szakítás Richárddal. Rövid idő alatt sok minden történt. Úgy érzem, novemberre egy magánéleti válságba kerültem. Megszűnt a párkapcsol­atom, ha nem is véglegesen, de elvesztett­em a munkám, és ezáltal a hobbimat is. Minden stabilitás­om, kapaszkodó­m elvesztett­em, hirtelen a feje tetejére állt az életem – beszélt élete egyik mélypontjá­ról Juliska kendőzetle­n őszinteség­gel, akinek néhány nap leforgása alatt vett 180 fokos fordulatot az élete.

– Nem véletlen kaptam ezt az élettől. Nem volt könnyű felfogni a helyzetet. A térdműtét egyik napról a másikra jött, mindent le kellett szervezni: ki fog vigyázni a gyerekre, legyen otthon kaja, az egyetemen is ott tudjak majd lenni… Az operáció visszaráng­atott a valóságba, ezzel kényszerít­ett az élet változásra – részletezt­e a táncművész, aki szakember segítségét kérte a műtét után, hiszen a pokoli fájdalom nemcsak fizikai, hanem lelki is volt.

– Muszáj volt magamba fordulni, kemény önismereti munka volt ez. Ez a műtét megtanítot­t segítséget kérni, és rávilágíto­tt arra, ki az, akire számíthato­k, ki nem érdeklődöt­t felőlem azóta sem. Tisztára mosta a kapcsolata­im ez az időszak. Abban még fejlődnöm kell, hogy ne terheljem túl magam. Semmi énidőt nem hagyok magamnak. Nyilván ez egyfelől azért van, hogy ne legyen időm gondolkodn­i. A futást korábban arra használtam, hogy mentálisan kikapcsoló­djak. Ezt az operáció hosszú időre elvette tőlem, de szerencsér­e fokozatosa­n lép viszsza az életembe, jövő héten már a szabadban is futhatok – osztotta meg lapunkkal a jó hírt Juliska, és hozzátette, hogy az elmúlt hónapok tudatosíto­tták benne, mennyire fontos a testilelki

egyensúly. Ezen dolgozik jelenleg.

– Nyolc hónapja vagyok szingli, és úgy érzem, most az a feladatom, hogy egyedül is megtalálja­m a boldogságo­m, és jól érezzem magam. Eszembe sem jut most a párkapcsol­at, fel sem vetődik bennem – vallotta be az egyedüláll­ó édesanya, aki igyekezett a jó oldalát is nézni a helyzetnek.

– Nagyon fontos volt számomra ebben az időszakban, hogy legyen munkám, feladatom. Habár a színházban nem dolgoztam, de az influensze­rtevékenys­égem adott motivációt, kapaszkodó­t. Éreztem, hogy szükség van rám. A sok negatív dolog mellett kaptam pozitívat is ettől az időszaktól. Sokkal többet tudtam a kisfiammal lenni, értékes, minőségi időt töltöttünk együtt. Az egyetemen is jól teljesítet­tem, ha nem lett volna ez a baleset, fogalmam sincs, hogyan csinálom végig ezt a két félévet. Egyáltalán nem unatkozom, rengeteg feladatom van, május 7-étől pedig újra próbálok a Madách Színházban, és ha minden jól megy, ősszel visszatére­k a színpadra – újságolta lelkesen a táncművész.

gyúrópadon, Kovács

Kálmán átöleli:

Tóthért rajongtak

a válogatott

focisták

Mykolas Alekna

21 évesen nagyobbat

dob,

mint az apja –és

bárki más a vi

lágon

tenisz legendája,

de az utóbbi évek

ben alig hallani

róla, visszavonu­ltan

él – talán jobb is

így neki

 ?? ??
 ?? ??
 ?? ?? Vincze István a
Vincze István a

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary