Szobor és ideológia

Csíki Hírlap - - FÓRUM -

Kétszáz évvel ezelőtt, 1818. május 5-én született a németországi Trierben az újkori történelem egyik legvitatottabb német szociológusa, közgazdásza, filozófusa, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa, a modern társadalomtudomány és szociológia alapítója, és most már magyarra fordítva a szót, a marxizmus névadója. Igen, Karl Marx-ról van szó, aki a történelem egyik legnagyobb befolyást elérő gondolkodója, és nézetei jelentős hatást gyakoroltak a baloldali munkásmozgalmakra és az ahhoz kapcsolódó irányzatokra. Legfőbb alkotása a Kommunista kiáltvány, valamint A tőke című műve, amely egy átfogó gazdaságtani elemzés és ugyanakkor bírálat is. Ennek a kerek évfordulónak az apropóján szülővárosa – Trier – a Kínai Népköztársaságtól egy hatalmas 5,5 méter magas (talapzattal együtt) Marx-szobrot kapott ajándékba, melyet a Porta Nigra nevű téren állítottak fel. Természetesen a kommunizmus atyjáról megmintázott szobor amellett, hogy a tér egyik látványossága lett, ugyanakkor hatalmas antagonizmust teremtett a két tábor, vagyis a pro és kontra elveket vallók között. Az tény, hogy Marxot tartják számon az egész ideológia kidolgozójaként, de mint nagyon sokszor (mindig), más az elmélet, és a gyakorlatba ültetett megvalósításra gyakran nem ismerni rá. Az igaz, hogy Marx az elmélet során gyakran hivatkozott a burzsoáziára mint külön társadalmi osztályra, és ennek felszalámizásával látta megvalósulni álmait (e tényt sokan mint egy társadalmi osztály likvidálásaként értelmeztek – talán joggal), de a kivitelezés során rengeteg helyi tényező és értelmezési elfogultság történt, amely sok helyen A kommunizmus fekete könyve című művet szülte meg.

Megítélésem szerint ennek kivitelezésében óriási adu volt ezen elv hazai értelmezése, mert az ideológiát megvalósítani igyekvő helyi potentátok már a saját képükre formálták át az egész kommunista mezt, gyakran már nem is a realitás vezényelte, hanem inkább a hatalmi harc és annak minden velejáró előnye vagy szenvedése, sok esetben éppen a diktatúra megteremtése. Az ideológia ellentmondásaira éppen a szobrot adományozó Kína a példa, ahol, ha nem éppen pontról pontra, de nagy mértékben ezeket a lefektetett elméleteket helyezték át a valós életbe, ma pedig az említett ország a világ vezető gazdasági hatalma. Az a tény, hogy ki mennyire tartotta be a vállalásokat, világosan mutatja a szocialista Internácionálé köré csoportosult országok – ahol a világ proletárjai egyesültek – módszerét, ahol közösen és hangosan énekelték, hogy ,,a múltat végképp eltörölni”, ami egyes

Bilibók Károly

országokban majdnem sikerült, és 1100 évnek nyoma veszett, mások pedig éppen ennek a leple alatt 2500 évesre bővítették a még nem egészen 100 éves múltjukat. Szerintem az is tény, hogy maga Marx megelőzte saját korát, és az egész elmélete középpontjába a proletáriátust helyezte, folyamatában pedig a proletárdiktatúra megvalósítását. Már akkor arra hivatkozott, hogy az 1848-as forradalmakat is ez az osztály kezdeményezte, holott például Magyarországon – ahol lényegében egy véres szabadságharc folyt – ez az osztály még csak kopott nyomokban létezett. Az tény, hogy ennek az ideológiának 100 milliós nagyságrendű halálos áldozata volt, viszont ennek láttatása még mindig óriási akadályokba ütközik. Nézetem szerint ez azért is van így, mert a véres XX. század történelmében létezik egy kőbe vésett hatmilliós szám, ami nem vitatható, és ezzel szemben nem ildomos szembe állítani más áldozatszámot, pedig a halálnak nem szabadna nemzetiségi prioritást adni. Ezért nem említjük az örmény holokausztot, de nem kerül napirendre a belgák által kiirtott tízmilliós nagyságrendű Belga Kongó-i áldozattömeg, de a már említett száz milliós vörösterror-pusztítás sem. Voltak még a történelemben népirtások, de ma már mintha nem is tulajdonítunk nekik különösebb jelentőséget, pedig azok is milliós áldozatokat követeltek, lásd indián népirtás, de a rabszolgakereskedelem áldozatai sincsenek napirenden. Ismét egy másik vetület, hogy egy ilyen eseményt kik méltatnak, és kik a hű epigonok, akik nem élték át az általuk ideálisnak vélt ideológiának a gyakorlatba ültetését, annak minden kínjával és gyötrelmével együtt. Esetünkben éppen az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker méltatta az esemény grandiózus mivoltát, aki ugyanúgy, mint felmenője – Marx – soha az életben még nem dolgozott. És azt sem hiszem, hogy proletárral találkozott volna, hiszen eredeti hazája éppen egy adóparadicsom, ahol a semmit tevésből meg kenőpénzekből – más helyen korrupciónak nevezik – busás hasznot lehet bezsebelni, majd a marxizmust tanítani. Hősünk – Juncker – éppen ezt tette a ,,civil” életben. Ha valaki gyanút fog, megnyugtatom, hogy nem én vagyok az ,,ördög ügyvédje”, de addig is „döntsd a Marxot, ne siránkozz!”. Hogy mennyire ragadt meg egyes személyekben az új ideológia, és mennyi ideig tart annak kiismerése, álljon itt G. B. Shaw egyik megállapítása: ,,Aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze”. Gondolom, így érthető! Tisztelettel

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.