Égy kárt magadban, mindannyian itt vagyunk!

Gyergyói Hírlap - - LÉLEKBALZSAM - KOROM IMRE

lenced eddigi alkalmangéliumról beszéltem, zentlecke az apostoedeteiből egy olyan tét elé, ami úgy érzem, yiunkat foglalkoztat, legjobban jellemző. llhattuk, a börtönőr ságot akart elkövetni, ta, hogy a cellák üreyok nincsenek bent. Ez rban egyértelmű dolog na részéről, mert száegy ugyanolyan fajsúésre: ha nem végzett , végeztek vele. Azért am ezt elmélkedésünk t, mert sajnos a mavilágon az első, amelyi, ha nehézségekkel ódnak, ha úgy látják, öngyilkosságot követlágviszonylatban első unk. Szégyenletes és tatisztika. Azért is éről elmélkedni, mert vaindannyian érintettek jában, ismerősei körében előfordult az öngyilkosság.

Én ezt elég felszínesen kezeltem, amíg ide nem kerültem, hiszen tizennégy év papság alatt több száz embert temettem el, de egyetlen öngyilkost sem. Itt megtört a jég, és legalább annyira megviselt engem, mint a hozzátartozókat. Mit lehet mondani egy olyan ember ravatalánál, aki úgy gondolta, hogy nem a Teremtő Isten az élet és a halál ura, hanem ő saját maga.

„Ne tégy kárt magadban, hiszen mindannyian itt vagyunk!” Ha valaki az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, és elolvassa ezt az egyetlenegy mondatot a Szentírásból, akkor elgondolkodik, mert ez a családjának, a baráti körének, a közösségének az üzenete: ne tégy kárt magadban, nem vagy egyedül, itt vagyunk, segítünk neked.

Az orvosok kimutatták, aki öngyilkosságot követ el lehet akadé vagy egyszerű gazdálkodó, a tett elkövetésének pillanatában nincs eszének használatában. Azt jelenti, hogy valami az agyban történik, meghibásodik, és az értelmes ember egyik pillanatról a másikra úgy dönt: elege van az életéből. De a hitét megélő keresztény ember nem dönthet sem saját, sem más élete fölött. Még egy dologban vagyunk ugyanis világelsők a csehekkel együtt: az abortuszban. Amikor az anya arról dönt, hogy nem kell neki Isten ajándéka. Ez a döntés attól olyan súlyos, hogy a magzat, akinek élete fölött istenesdit játszanak, nem tud védekezni. Nem tudja azt mondani, én nem akarok meghalni, élni akarok.

Semmilyen esetben, semmilyen oknál fogva és semmilyen ürüggyel az embernek nincs joga dönteni az élet vagy a halál fölött. Azt mondja Mózes, amikor megadta a zsidóknak a törvényeket, és látta, hogy nem igazán tetszenek pedig csak tíz van belőlük: életet és a halált, de te azért válaszd az életet.” Ezt a gondolatot viszi tovább Józsué, Mózes utóda, aki bevezette a zsidókat az ígéret földjére: „én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.”

Milyen jó lenne, ha a pap nem lenne kitéve ilyen helyzeteknek, hogy azon gondolkodjon, mivel vigasztalja Isten népét az akasztott ravatala mellett. Milyen jó lenne, ha Gyergyó, Erdély népe komolyan venné Józsué hitvallását. Akkor nem kellene magyarázkodni, nem kellene vigasztalni, nem kellene talán soha be nem gyógyuló sebeket kötözni. Mert az élet szent, az élet Istennek a joga, az ember csak ajándékba kapja.

Ez az őr sokkal keresztényibb módon gondolkodott, mint mi, akik meg vagyunk keresztelve, akik az egyház tanítását vasárnapról vasárnapra halljuk. Meg is kérdezi: mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Az apostol válaszol: higgy az Úr Jézusban és házad ves testvérem, ha te megkérdezed minden nap magadtól, mit kell tennem, hogy üdvözüljek, akkor a sötét gondolatok, akkor is, ha birtokukba vesznek téged, nem győznek le.

Ha a családfő, a családanya egészséges hitet él meg, és azt adja tovább gyerekeinek, az ilyen családban, az ilyen közösségben az élet szentsége nem vita tárgya. Hogy így éljünk, nagyon sokszor el kell olvasnunk a Szentírásban ezt a mondatot: „Ne tégy kárt magadban, hiszen mindannyian itt vagyunk!” Ismétlem, testvérek: az élet szent. Az életemet vissza kell adnom az engem teremtő és szerető Istennek. Teljesen elhibázott, visszafordíthatatlan élet nincs, a Jóisten nem teremt olyan embert, akit eleve a kárhozatra szán. Az ember választja a kárhozatot. „Eléd tárom a tüzet és a vizet, az életet és a halált, de te azért válaszd az életet.”

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.