Körtánc aranyborjúval

Krónika - - CÍMLAP -

Már akkor sem volt újdonság a pénz mértéktelen imádata, amikor ótestamentumi példázat lett az aranyborjú előtti hódolatból, miközben Mózes épp a többé-kevésbé méltóságteljes emberi élet tíz alaptörvényét igyekezett szavakba önteni, az azóta eltelt évezredek alatt pedig folyton csak erősödött az anyagi javak abszolút elsősége. Persze időről időre megjelent a lelki értékek becsét pénznél többre tartó egy-egy irányzat, de hogy a jelenkori ember ugyanúgy ugrálja körül a jelképessé vált aranyborjút, mint régmúlt elődei, az vitathatatlan. S ha az aktuális hatalom épp ezt lovagolja meg és tartja kezében az egyre szegényedő embereket, akkor annak ki tudja, milyen következményei lehetnek. Most éppen ilyen helyzetben vagyunk: napról napra újabb ötletekkel állnak elő, hogyan is tudnák még egy kicsit húzni a hatalmukat, innen-onnan összeszedegetni anynyit, hogy majd valamilyen távoli helyen békésen tengethessék napjaikat. A tele zseb – üres zseb közötti különbség mindig is létezett, itt és most viszont olyan játékba kezdtek, hogy a tudatlan, illetve látni-tudni nem akarók tömegei képesek elhinni, az említett különbség nem is igazán létezik, legföljebb pillanatnyi üzemzavar állhat be. Ami viszont emberi dolog, tehát hurrá! A józan ész ezek után azonnal visszakérdez: hogy is lehet ilyesmi?! Pedig nem olyan nagy tudomány, ahogy nem az a bűvészet, a szemfényvesztés sem, csak tehetség kell hozzá. Ezek a közvakítók maguknak konkrét összegeket dugdosnak folyton a zsebükbe, a hiszékenyeknek pedig annyit vagy majdnem annyit ígérnek – záros határidőn belülre. Nem azt mondják, hogy örvendezzél, pupák, mert tegnaptól megnőtt a fizetésed-nyugdíjad, hanem meglátod majd, pupák, milyen jó lesz neked is holnapután, amikor nő a fizetésed-nyugdíjad. A pupák meg várja, de még a beígért határidő előtti délután bejelentik, egy hetet késni fog az emelkedés. Nem, nem ők a hibásak, hanem az ellenséges egyének. És hát kinek nincs ellensége?! Közben pedig, porhintésként, valamicskét csak csepegtetnek, kölcsönből például és húzzák, amíg bírják. Csakhogy a kölcsönt vissza kell adni, feldobják hát az árakat, a szolgáltatásdíjakat, vagy egy-egy pimasz miniszter még azt is vállalja, hogy faarccal elmagyarázza: a beígért megduplázódás nem jelent feltétlenül növekedést, lehet ugyan néhány százalék többlet, de ugyanúgy lehet csökkenés is. Van, aki elhiszi, aki meg nem, az rágódhat rajta a többi hitetlennel. Mert ma már valahogy így néz ki a hajdani aranyborjú körüli tánc: a szobornak már rég nyoma veszett, de jó azt képzelni, hátha még megkerül!

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.