Meghitt ellenségeink

Krónika - - CÍMLAP -

A propaganda működésének ideológusai szerint csak elégszer kell mondani, amit el akarunk hitetni valakivel vagy valakikkel, és a hatás biztosított. Példát sem szükséges adnom, hisz a fenti „csodás” elmélet kidolgozása óta mindennapjaink szinte egyébről sem szólnak. A különbség talán annyi, hogy a száz év előtti világban hosszabb idő alatt terjedtek a hírhullámok, az életritmus sem volt ennyire gyors, vagyis lassabban jutott el az emberek tudatáig kit, mit, miért is kell szeretniük/gyűlölniük. A felturbózott információáradatnak köszönhetően viszont ma már akár néhány nap alatt sikerre vihető egy-egy újonnan megszületett barát- vagy ellenségkép. A néhány hónapja meghirdetett augusztus 10-ei nagyszabású tüntetés döbbentett rá erre a változásra, és igazolta, hogy a sokat emlegetett rohanó világ nem is olyan közhely, mint aminek elsőre tűnik. Az nem okozhatott senkinek túl sok töprengést, miért ez az előre megadott dátum, mivel a kontinens nyugati felében az általános szabadságolási szokás az augusztus hónapi, tehát akkor amúgy is hazafelé jönnének, akik még nem szakadtak el teljesen származási helyüktől. A külföldön dolgozókkal kapcsolatos pontos számot nem szokták közölni, talán a hatóságok sem tudják, de több millióról beszélnek. A 90-es évek elején elsőkként el- menő mezőgazdasági dolgozók, illetve házi beteggondozók az idénymunkák végeztével, a szerződés lejártával általában visszajöttek, és a megtakarított pénzükkel próbáltak kezdeni valamit. Előfordult, hogy ismét visszamentek, de az Unión belüli vízumkényszer megszűnte után indult el az igazi nagy áramlás: frissen végzett értelmiségiek próbáltak szerencsét, és legtöbbjük meg is találta. Sokuknak itthon maradtak a gyerekeik, a szüleik, nekik küldték haza keresetük jó részét. Sokszor esett szó arról, hogy a külföldről érkező pénz milyen sokat segít az épp megszoruló költségvetésen. Ám a – szerintem – kissé túl korán meghirdetett hatalomellenes tüntetés egy csapásra elfeledtette ezeket az összegeket, és jött a gyalázkodó szóözön, a legnagyobb hazugságokat és alávalóságokat aggatva a kint dolgozó – többségükben – fiatalokra. Olyanok is bekapcsolódtak a szitoközönbe, akikről azelőtt nem is gondoltuk volna a behízelgés rút jellemhibáját, és hamarosan már szinte versenyfutás lett abból, ki tud újabb minősítéseket kitalálni. A háttérben pedig a hatalom felkészült eltipró erőinek demonstrálására: a várva várt szülőkből, gyerekekből, rokonokból és barátokból gyorsan elkészült a monstruózus ellenségkép. Vajon ugyanilyen gyorsan sikerül-e majd visszahozni a kép meghittségét?!

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.