Tovább él(tet)ő történeteink

Krónika - - CÍMLAP -

Városnapozunk, ünnepelünk, tisztelgünk, emlékezünk, fejet hajtunk, felmutatjuk értékeinket, szórakozunk – mindez az erdélyi városokban immár több éve útjára indított tavaszi-nyári magyar programsorozatok velejárója. Hogy csak néhányat említsünk, ez történik a nagyobb lélegzetű rendezvényeken: a háromszéki Szent György Napokon, a nagyváradi Szent László Napokon, a nemsokára kezdődő Vásárhelyi Forgatagon, az épp javában zajló szatmári Partiumi Magyar Napokon és Kolozsvári Magyar Napokon éppúgy, mint a kisebb városok, községek ünnepein. Azonban azon túl, hogy sokan igyekeznek tartalommal telíteni az elcsépelt, immár közhelyszámba menő „közösségi összefogás”, „jövőépítés”, „emlékezés”, „tisztelgés”, „közös értékeink felmutatása” kifejezéseket, a települések ünnepein ilyenkor valami másnak, ennél többnek is történnie kell.

Mert kell valami kézzelfoghatatlan, megszokott szavainkkal nem biztos, hogy leírható vonz- és hajtóerő, ami megteremti az ünnepnapok, találkozások létjogosultságát, ami évről évre képes hazacsábítani az elszármazottakat, bekapcsolni a helyieket az események körforgásába, megszólítani azokat is, akik előbb rácsodálkozó, külső szemlélőkként, majd aktív résztvevőkként járulnak hozzá ahhoz, hogy ezek az ünnepek va- lóban kiteljesedhessenek. Kétségtelen, hogy az erdélyi magyar kisebbségi társadalom mindennapjaiban, életében nagy szükség van erre a vonzerőre, amely jórészt a találkozásainkat a jövőben is megalapozó, közös, élő történeteinkből táplálkozik. Olyan nagyobb vagy kisebb léptékű, lélektől lélekig vezető közös történetek ezek, amelyek életszerűségük okán túlmutatnak a kerek évfordulókon, függetlenek politikai széljárásoktól, szólamoktól. Ezek azok a történetek, amelyekből erőt meríthet a városnapokra hazalátogató, egykori élete színhelyeit, szereplőit kereső éppúgy, mint az, aki a szürke hétköznapokon is belakja a várost.

Hogy mi gazdagítja, telíti élettel az ünnepeket, annak biztosan köze van az úgynevezett genius locihoz is, a hely szelleméhez, ami az év többi részétől eltérően ilyenkor talán erősebben érződik. Ez az a bizonyos helyi ihlet; az adott helyen uralkodó, onnan kisugárzó szellemiség, amit a régi rómaiak valamely ház, vidék védő szellemének tekintettek. A városnapi ünnepségeken főleg az ilyenkor továbbszövődő közös történeteink feladata, hogy életben tartsák a hely vonzó szellemét. Hiszen szép szavakon, történelmi visszatekintéseken túl élő, éltető történeteink képesek valóban összekötni bennünket.

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.