Szerelmem, Btk!

Krónika - - CÍMLAP -

Ne ijedjen meg senki, nem ment el az eszem, hogy vénasszony létemre nyilvánosan vallanék szerelmet valakinek, ráadásul sifrírozva, hogy csak az illető érthesse. Szó sincs efféle második serdülőkori fellángolásról, egyszerűen csak öntudatos állampolgárként igyekszem minden porcikájában megérteni azokat az igazságszolgáltatással kapcsolatos, égetően fontos változtatni akarásokat, amiket az igazságügyi miniszter időről időre bedob a közbeszédbe, az ujjongó közfelkiáltásra várva. Ujjongásban nincs is hiány, igaz, hogy azok rajonganak a magát különösen nagy jogtudornak tartó és hirdető miniszter ötleteiért, akiknek több-kevesebb, de általában inkább több, sokkal több vaj van a fején, mint az közszereplőkről lévén szó, illendő volna. Egyik legutóbbi javaslata különösen megtetszett, sőt kijelenthetem bele is szerettem a büntető törvénykönyvbe, megelőlegezve a törvényhozók szavazatát, majd pedig a kőbe vésést, s azóta is úgy emlegetem magamban, hogy szerelmem, Btk! De most már nem bírtam tovább titkolni az érzést, és azért kiáltom világgá, mert biztos mások is beleszeretnek, s ha többen vagyunk, a szeretet melegétől a törvénykönyv még több szeretettel viseltetik majd az emberek iránt. A jászvásári jogtudor – sokak örömére – kitalálta, ha egy már elítélt és épp cellájában raboskodó, vagy egyelőre még csak a feje fölött lógó ítélet elől bujdosó, végül pedig egy makulátlan, ám potenciálisan vétkezendő úgy érzi, az érvényben lévő törvények őt nem kellő körültekintéssel kezelték/kezelnék, akkor egyszerűen közli az illetékesekkel, akik az említett érzést figyelembe véve fel is mentik. Vagyis ha már bent ül, kiengedik, ha még függőben az ügye, leseprik az asztalról, mindent feledve, ha pedig makulátlan, akkor szabad utat láthat maga előtt bármilyen bűn elkövetésére. Figyelem, a hangsúly az érzésen van! Semmi szó a felvilágosodás kori törvények szelleméről, nemcsak érzésről, merthogy esendő emberek vagyunk. Ez egyébként a Dâmboviţa mellől szétáradó közéletben ütőkártya: a legnagyobb hanyagságot is megbocsátják, ha ártatlan arccal valaki azt mondja, emberek vagyunk. Rögtön ez a mindent vivő aduász jutott eszembe, amikor a jogtudor kikínlódott mosollyal többször is elismételte, hogy akkor, ha valaki úgy érzi, jogtalanul bántak vele. Második-harmadik kísérletre sikerült megbicsaklania a hangjának a még érzelmesebb hatásért. Hát ezért szerettem meg a Btk-t, most már csak azt kellene kiötölnöm, mit is kövessek el, hogy minél hatásosabban beszélhessek majd az érzéseimről, és ezzel meg is szabaduljak a büntetéstől.

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.