Ártatlan árulkodás

Krónika - - CÍMLAP -

Akár az iskolai csapatokból kiközösített anyámaszszony katonája legényke, akinek ráadásként a haját, fülét is meg-megráncigálják, amikor mindezek ellen érzi, milyen tehetetlen, megy a tanító nénihez és beárulja az őt bántó rossz fiúkat – így tett az értelmi téren mélyen alulteljesítő miniszterelnök aszszony is: se szó, se beszéd, levelet írt a brüsszeli tanító bácsiknak. Elpanaszolta, hogy holmi külföldre szakadt hazánkfiai, akik ahelyett, hogy megültek volna választott helyükön, képesek voltak hazajönni és hivatala előtti zajongással őt a munkájában gátolni. Arról állítólag nem írt semmit, hogy a jó előre bejelentett esemény előtt igyekezett messzire elillanni, pontosan hová ment, nem mondta, mert a földrajz különösen nem erőssége. Az általános vádaskodások után rátért a célszemély megnevezésére, elmondva, hogy minden rossznak a kútfeje a külföldi ügynökök pénzelte főfő összeesküvő, az államnak az elnöke. Legnagyobb bűne, hogy folyton azt hajtogatja, ez az egész szedettvedett társaság a tönk szélére sodorta az országot, igenis le kell váltani minden szocdemet, és buzdítja a téren lebzselő embereket, hogy tartsanak ki, vigyék végig, amit elhatároztak. Mi ez, ha nem jól szervezett államcsíny, kérdezte még a brüsszelieket, majd zárta sorait. Az természetesen nem járta meg a miniszterelnök frissen ondolált fejét, hogy ilyesmi, vagyis önmaguk elleni akciózás épp tőlük tellett ki, amikor a saját kormányuk megbuktatására bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, és meg is szavazták. Nem, erre nem gondolt, sőt lehet, talán mégis, de olyan értelemben, hogy lám, most az elnök is belátta: a legjobb, ha önmaga ellen küzd az ember. Akkor legalább mindkét oldalon ő maga áll és nem érik váratlan meglepetések. Ezt, gondolom, nem írta be a levélbe, bár amilyen ártatlan nőszemély, kitelik tőle. Egyébként nem is rossz ötlet ez az önbunyózás, mert hátha olyan jónak találják majd, hogy függővé válnak, és tükör előtt fognak mutogatni a megjelenő képre, miszerint az ott, aki épp ágál, az a hibás mindenért. Arról csak szállongó hírek érkeztek, hogy Brüsszelből jött-e válasz, s ha igen, milyen, de konkrét reakció nem volt. Ők is emberek, ott is meleg van, meg aztán ismerik jól a miniszterelnököt, utóvégre kilenc éven át hallgatta figyelmesen, mit is beszélnek ott körülötte. Vagy legalábbis úgy tett, mintha hallgatná. Érteni biztosan nem értett semmit, de egyszer elszólta magát és valami olyat mondott, hogy nálunk, Brüsszelben ez nem így van. Nyelvbotlás lehetett, biztos hazagondolt a Dunához közeli városkába, csak véletlenül egy másik helynév ugrott be neki. A sok mindent tudni vélő források szerint az őszi nagyüzem a hölgy menesztésével kezdődik majd, új bulik, új remények alapon, nincs már sok addig, talán még kibírjuk. Aztán meglátjuk, mi lesz.

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.