Ha életlen az ész

Krónika - - CÍMLAP -

Bárhogy is keresgéltem a népi bölcsességek között, ezúttal nem találtam megoldást arra, ami akkor segít, ha életlen az ész. Az ellenkezője örvendetes állapot, hisz azt mondják róla: éles az esze, vág, mint a borotva. És ugye létezik a harcos számára született tanács is, miszerint ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Ez utóbbinál kötöttem ki, mert bár nem élességről szól, hanem rövidségről, de hátha sikerül az életlenségre is találni valamiféle receptet. Épp egy ütős fordulaton töprengtem, amikor váratlanul megérkezett a segítség, mégpedig onnan, ahonnan nem is vártam: a kackiás bajszú hőscincér pártvezértől. Igen, a csillagok ama mágikus együttállásának a hatása ez, amire nincs logikus magyarázat, én ugyanis épp rajta szerettem volna segíteni, mert a tüntetés előli bujkálás ide vagy oda, de egyszer csak elő kellett bukkannia. Szóval megelőzött, elhagyva mindenféle magyarázkodást, másra hárítást és az utóbbi időben megszokott hasonló manővert és egy huszárvágással (ne feledkezzünk meg az életlen és/vagy rövid kardról!) az egyik – számára – barátságos hírtévében, mintha csak abban a percben kapott volna észbe, hogy erről eddig nem is beszélt, elkezdte mesélni, miszerint tavaly áprilisban (!!) négy, külföldről pénzelt bérgyilkos három hetet töltött el Bukarest egyik legpatinásabb régi szállodájában azzal a céllal, hogy őt megöljék. Részleteket nem akart elárulni, szemle- sütve szabódott, mint a szűz lányok az első egyértelmű ajánlat hallatán, a riporternő ámuldozó, de kitartó faggatózásaira szendén ismételgette, hogy megmenekült. Számomra is összeállt az idők során talán népi bölcsességgé tisztuló gondolat: ha életlen az eszed, kapj elő egy óriási hazugságot! Kár, hogy nemcsak életlen az esze, de nagyon rossz színész is, magyarán olcsó ripacs, aki túljátssza a szerénykedést, és úgy hárítja el magától az akciófilmek szuperhőseinek megadicsőségét, hogy az már egyenesen röhejes. Annyit volt csak hajlandó elárulni, eszközöltek némi hivatalos vizsgálódást, de eredménytelenül. Meg hát nem is volt az már olyan fontos, hogy fizikai valójukban is elkapják a pancser gyilkosokat, mert hát a felbujtójukról úgyis mindent tud az egész világ. A riporternő erre megkérdezte, a Magyarországról elszármazott, ma már ősgonosszá előléptetett idős milliárdosra gondol-e, mire a hőscincér feldobta ripacskodására a koronát, mondván: nem én gondolok rá, ő gondol énrám. Hangosan felnevettem, és egy pillanatig nagyon bántam, hogy nem tudom az öregúr számát, s így nem kérdezhetem meg, mi a véleménye a hőscincérről. De bánja kánya, hogy is tudhatná egyáltalán, ki ez az alak?! A lényeg, hogy meglett a gondolatsor, és ezután nyugodtan használhatom: ha életlen az ész, akkor – talán – csodásan megfeni majd egy bődületesen nagy hazugság!

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.