Mcsak az időjárás kihívás a borászoknak

Ánikula befolyásolta az idei szőlőtermést Erdélyben – Kiszorították a kistermelőket a nagyok a piacról

Krónika - - LÁG -

az időjárás, a tavaszi kánikula a szőlőnek, ígérkezik jónak az idei bortermés Erdélyutóbbi évtizedben sok gazda pályázott ésre és borkészítésre, a hazai borpiacon nek jelen a kistermelők.

lőtermést az extási viszonyok jelleért is kezdődött el kkal korábban, már án a szüret az aradménesi borvidéken, melegebb vidékein is unknak Balla Géza, gismertebb magyar kon). Az éghajlatválmesztésre és a boráta bélyegét. Az idén ért extrém meleg, a fok a feje tetejére álgetációját. „A szőlősav alakulása lassú normális hőmérsékzzel szemben a 40 kánikula hatására a elpárolgott a víz, és sauvignonnal, Merlottal, Pinot noirral próbálták felvenni a versenyt a franciákkal, az ausztrálokkal vagy a chilleiekkel. Ez nem ment, és nem is fog menni. Nekünk vannak több száz éves, hagyományos erdélyi fajtáink, ezekre kellene figyelnünk, ezek borát megismertetni a nagyközönséggel, mert igazi remek erdélyi borokat lehet hagyományos szőlőfajtákból is készíteni” – összegzi tapasztalatait Balla Géza.

A romániai borászat azért is van rossz helyzetben, mert a borpiacot zömében néhány nagyvállalat dominálja, amelyek gyakorlatilag szinte teljesen kiszorították az üzletek polcairól a kistermelőket. Ez azért baj, mert a romániainál sokkal jobb borászattal rendelkező néhány környékbeli országban éppenséggel fordított a helyzet: a legjobb minőségű borok 70–80 százalékát kistermelők állítják elő, és forgalmazzák. Igaz, ezek a kisebb borászatok modern technológiával és megfelelő szaktudással rendelkeznek, ami idehaza sok kistermelőnél egyelőre hiányzik.

Tízes erdélyi lista

Csávossy György borász szakember – a 2015-ben elhunyt híres erdélyi borász, Csávossy György fia – mintegy két évtizede vesz részt rendszeresen partiumi és erdélyi borversenyeken. Édesapja, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) korábbi elnöke, majd tiszteletbeli elnöke a kilencvenes évek elején indította el a szőlőtermesztő hagyományokkal rendelkező számos erdélyi településen a borversenyeket. „Ezek a versenyek, a megmérettetéseket követő szakmai kiértékelések felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a kisgazdáknak a fejlődésben a minőségi borkészítés terén”– magyarázza a borkóstoló szakember. A kisgazdák közül azonban így is kevesen jutottak fel a legjobb borászok erdélyi grémiumába a Balla Géza által is felsorolt okok miatt. Csávossy György szerint ma a legjobb vörös-, fehér- és rozéborokat előállító erdélyi pincészetek lajstroma nem túl hosszú: Balla Géza pincészete, a maroskeresztúri Villa Vinea, a bátosi Liliac Winery, a zsidvei Jidvei Kft., a krasznabélteki Nachbil, a kárásztelki Vinca, a kémeri Fort Silvan, a csombordi Domeniile Boeru és a bánsági Rékás pincészet, valamint a Petro Vaselo. Ezek a borászatok a külföldi piacokon is értékesítenek borokat, és idehaza is jórészt ők uralják az éttermek erdélyi borlistáját, illetve a szakboltok felhozatalát.

Nagyenyedi borút

Egy kistermelő számára még akkor is nehéz az erdélyi piac kis szegmensét meghódítani, ha kiváló borokat készít. A nagyenyedi Papp Péter talán a legismertebb borász szülővárosában, akinek pincéjében sok turista megfordult az utóbbi években. A 2,5 hektárnyi szőlőt művelő borosgazda szerint még egy jónak mondható évben sem tud 2500 palacknál több bort eladni háztól történő, közvetlen értékesítéssel, és egy-két panzió révén.

A híres enyedi borral ma egy nagy gond van: a bortermelő gazdák nem tudnak összefogni, hogy nagyobb mennyiséget értékesítsenek közösen, hiszen nyilvánvaló, hogy a tizenvalahány jegyzett bortermelő kínálata külön-külön nem akkora, hogy szakboltoknak, vagy akár kisebb áruházaknak az állandó beszállítói legyenek. Papp Péter magyarországi mintára javasolta, hogy közösen szervezzenek nyitott pincenapokat az enyedi borászok, amit meghirdetnének Kolozsváron, Marosvásárhelyen, illetve más városokban is. Erre volna érdeklődés, így a borturista döntené el, hogy melyik bortermelőt látogassa meg bórkóstolásra, illetve kitől vásároljon. Ahogy az emberek a szövetkezéstől félnek, ugyanilyen fenntartásokkal viszonyulnak minden más „közösködéshez”, holott ez nem más, mint egy értékesítési együttműködés.

Papp Péter szerint lassan fejlődik a hazai borfogyasztási kultúra. Sokan még mindig a 10 lej alatti borokat vásárolják meg a kereskedelemből, amelyek minősége igencsak megkérdőjelezhető, ha figyelembe vesszük, hogy a palackozás költsége önmagában legalább 3,5 lej, plusz ha ehhez az összeghez hozzáadódik a kereskedelmi árrés is, nehéz elképzelni, milyen bor lehet az így előállított ital. „Aki minőségibb bort akar, az 15–20 lejnél drágább borok között válogasson, ez alatt nem lehet keresgélni” – magyarázza a borosgazda, aki három évtizednyi fogtechnikusi munka után váltott, és fektetett be borászatba. Azt vallja, hogy a szőlészet és borászat kisvállalkozásként elég rizikós munka, nagy szakértelmet és elkötelezettséget igényel, különben az ember nem tud belőle megélni, és lehúzhatja a rolót.

Szatmár az élen

A krasznabélteki Nachbil pincészet borásza, Serli Csilla nemcsak az országos hírű 20 hektáros, bioborokat előállító borgazdaság vezető borásza, hanem szakemberként a megyei borversenyek zsűriit is ő vezeti, így alapos rálátása van a Szatmár megyei borászok teljesítményére. Azt mondja, sok hazai megyétől eltérően az utóbbi években itt nagy fejlődés történt. „Megyénk borászat szempontjából példaértékű. Minden júniusban megtartjuk a megyei borversenyt, ahova a helyi települések borversenyein továbbjutott termelők nevezhetnek be. Annak ellenére, hogy Szatmár borvidékként nem annyira ismert, mint a Küküllő mente vagy Ménes, remek boraink vannak. a másik, nehéz volt kiválasztani a győzteseket” – magyarázza megyei tapasztalatait Serli Csilla, aki főállásban a Nachbil borok minőségéért felel. Ezt a borminőséget a Budapesten megszervezett Kárpát-medencei Borkóstolónak vagy Európa egyik leghíresebb borversenyének, a Berliner Wein Trophynak a díjai is bizonyítják.

A szatmári szakember is úgy látja, hogy a romániai borfogyasztás elsősorban az olcsó és a középkategóriás borokra szorítkozik, illetve van egy viszonylag szűk réteg, amely a prémium minőségű borokat is megvásárolja. Míg hosszú ideig Romániában elsősorban az édes borok domináltak, az utóbbi időben a borfogyasztói szokás kezd elmozdulni a félszáraz és száraz borok felé, de ez lassú átmenet. Serli Csilla szerint húszhektáros pincé-

Az egész országban kezd fellendülni a borturizmus, ami jó jel, hiszen a bor iránt érdeklődő vendég itt borkóstoló formájában első kézből kap információt a pincészetek felhozataláról.

szetük éppen megfelelő méret a jó minőségű borok előállítására. Úgy véli, minél nagyobb területen folyik szőlőtermesztés, annál nehezebb minőségi bort készíteni. „Mi tereméskorlátozással dolgozunk. Ez nagyon fontos a borászatban, mert nagy mennyiségű szőlővel nem lehet kiváló minőséget előállítani bármilyen nagy varázsló is legyen a borász” – magyarázza Serli Csilla.

A borturizmusban nagy lehetőséget látó borász szerint pincészetüket rengetegen felkeresik a környező európai országokból, sőt szüret idején a legnagyobb az érdeklődés, ami ugyan nagy megterheléssel jár a vállalat munkatársai számára, mégis szívesen állnak elébe az érdeklődők látogatásának. Tapasztalata szerint az egész országban kezd fellendülni a borturizmus, ami jó jel, hiszen a bor iránt érdeklődő vendég itt borkóstoló formájában első kézből kap információt a pincészetek felhozataláról. Mint fogalmaz, ezt minden eszközzel bátorítani kell, ami jelentősen befolyásolhatja a hazai borkultúra

FOTÓ: PÁL ÁRPÁD

Romániában az utóbbi időben a borfogyasztói szokás kezd elmozdulni a félszáraz és száraz borok felé

FOTÓ: GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.