Virtuális felmérés

Udvarhelyi Híradó - - AKTUÁLIS - P. BUZOGÁNY ÁRPÁD

Miklós Pált kivételes képességű személynek tartotta környezete, pedig ő egészen köznapi embernek tudja magát. Egyetemista korában eljutott egy külföldi konferenciára, őt akkoriban leginkább az foglalkoztatta, miként fogadják a technikai újdonságokat az emberek. Szabadidő és pénz híján kevés eredményt tudott felmutatni ebben a témában, de valaki felfigyelt rá, és amint lediplomázott, egy távoli országban kínáltak neki állást, ösztöndíjat, amit el is fogadott. Az új környezetben sem viselkedett másként, mint otthon. A figyelmesség, udvariasság, mással való törődés mintha kivételesen értékelt valami lenne, bár számára teljesen természetes. Emberek nem élhetik úgy életüket, mintha nem lennének körülöttük mások…

Az első év után nagyobb program kezdődött az intézetben. Új embereket, magasan képzett munkatársakat ismert meg, akik már hallottak a messziről érkezett kellemes emberről. A programvezető egy nap, emlékszik, péntek volt, estefelé egy kellemes teraszra vitte, ő a harmadik sör után sem jött rá, mi célból. Két hét múlva derült ki. Ő egyetlen dolgot értékelt magában az új környezetben: a képzeletet mert volna… És éppen ezzel volt kapcsolatos új megbízása. Tudományos megnevezése: virtuális felmérés. Jó játéknak tűnt. Le kell ülni mindennap egy-egy forgalmas utcában, park szélén, kávézó teraszán, úgy tenni, mintha teljesen elmélyülne olvasmányaiban, közben egy bizonyos irányból érkező emberek arcát, öltözetét nézni, és arra a kérdésre válaszolni, némi képzelet odavegyítésével, hogy mitől lenne boldogabb ennek az embernek a napja.

Komolyan is vette feladatát. Három hét múlva kiderült, egy népes csapat ugyanazokat az embereket kérdezte, furcsa módon ugyanazt a kérdést tették fel nekik. Hogy honnan tudták, kiket kell megkérdezni? Szemüvege keretébe kis kamerát építettek be, akár a kémeknél, úgyhogy akikre ő hosszabban nézett, azokat nem volt nehéz egy utcasarok után azonosítani és megkérdezni.

A képzelt válaszokat rendszereznie kellett feljegyzésük után. Ilyen nagy témákat különített el: köznapi kis dolgok, ezen belül a háztartással, öltözködéssel kapcsolatosak, illetve munkahely, szórakozás és szabadidő, család és gyermeknevelés, rokonok, barátok, járművek és közlekedési eszközök betegség önértékelés

Szóval ül egy fiatalember, köznapi öltözetben, kissé unott, máskor gondterhelt arccal, ránéz a közeledő háziasszonyra, nagymamára, üzletemberre, kislányra, és azt kérdezi magában: mitől lenne boldogabb a napod? Ilyen válaszokat (nyilván képzelt válaszokat) jegyzett fel: Jó lenne, ha nem fújna a szél. Ha melegebb lenne. Ha nem kellene a napot azzal kezdeni, hogy hozzon valaki egy kis kávét az üzletből. Ha nagyinak nem kellene éppen ma beállítani a televízióját. Ha megvehetném ezt az egész teraszt. Ha nem híznám ki ezt a nadrágot. Ha végre megemelnék a fizetésemet. Ha ma nem kellene ismét takarítani a konyhában. Ha…

Három hónap múlva, az összegzések után összevetették az eredményeket. A különbség 8,73 százalék volt, emiatt aztán a kormányváltás után egyik napról a másikra megszüntették az intézményt. A fiatal kutató pincér lett kedvenc kávézójában, nem sokáig: egyik milliomos kuncsaft, akiről mindig eltalálta, mit szeretne rendelni, egy kivételesen jó üzlete után hihetetlen összeggel ajándékozta meg. Miklós Pál újból kiült a teraszra, tovább végezte a munkát időnként megküldte az ered-

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.