Nem önbíráskodnak a székelyföldiek

A szóbeszéddel ellentétben nem jellemző, hogy csapdába csalják vagy megmérgezik a helyiek a nagyvadakat

Vásárhelyi Hírlap - - KITEKINTŐ - SZUCHER ERVIN

Az elmúlt időszakban megszaporodott medvetámadások ellenére a lapunknak nyilatkozó vadászok szerint a székelyföldi térségben nem jellemző az önbíráskodás, a nagyvadak csapdába csalása vagy megmérgezése.

Asok helyen elterjedt szóbeszéddel szemben úgy tűnik, hogy a székelyföldi gazdákra, noha jó részük állandó rettegésben él, nem jellemző, hogy bosszúhadjárattal igyekeznek megfékezni az állataikat, valamint saját testi épségüket is veszélyeztető medvéket. A Krónikának nyilatkozó szakemberek szerint a vadászok és az erdészek csak ritkán találkoznak csapdába ejtett vagy megmérgezett nagyvadakkal, a Székelyföldön tehát a lakossági orvvadászat nem vált elterjedt jelenséggé az elmúlt időszakban elszaporodott, illetve nagy nyilvánosságot kapott támadások ellenére. Kérdés viszont, hogy mindez meddig tartható fenn, ugyanis amennyiben a hatóságok nem találnak hatékony megoldást a problémára, könnyen megeshet, hogy a helyiek valóban önbíráskodásba kezdenek. Tőke Gabriella vadgazda mérnök szakos magiszteri hallgató a gyergyószentmiklósi Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület támogatásával készített nemrég tanulmányt a medvék társadalmi elfogadottságáról. A kérdőíves felmérés eredménye alapján Maros, Hargita és Kovászna megye lakóinak közel fele, 43,61 százaléka egyetért a nagyvadakkal szembeni önbíráskodással, a gyakorlat azonban rácáfol az elméletre, a vadorzási statisztika például sokkal megnyugtatóbb, mint húsz évvel ezelőtt, viszont az is tény, hogy az emberek egyre türelmetlenebbek, miközben a medvetámadás áldozatául eső személyek és háziállatok száma hétről hétre növekszik.

Kevesebb a vadorzás, mint hajdanán

Jakab Atti la, a székelyudvarhelyi Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület elnöke nem emlékszik arra, hogy az utóbbi tíz évben ő vagy társai találkoztak volna döglött, sebzett vagy mérgezett medvével. Pedig 110 ezer hektáron nyolc vadászterület tartozik az ügykezelésükbe Parajdtól Oklándig és Szentegyházától Székelykeresztúrig. A Csíki Vadász- és Sporthorgász Egyesülethez 97 ezer hektár tartozik, azaz szinte minden, ami a Csíki-medencét, a Kászonokat és az Úz-völgyét lefedi. Bencse István elnök lapunknak arról számolt be: manapság senki nem kockáztat 40 ezer eurónak megfelelő pénzbírságot csak azért, hogy bosszút álljon egy vadállaton. Péter Ferenc, a Marosszéki Közbirtokosság elnöke is határozottan állítja, hogy a térségre nem jellemző az orvvadászat. Az utóbbi hat esztendőben, amióta ügykezelésbe vették a Szováta környéki Sebes vadászterületet, mindössze elszigetelt esetekről értesültek, de azoknak az áldozatai is inkább őzek és szarvasok voltak, medve egy sem. Nemrég a fürdőváros melletti Ilyésmezőn akadt fel egy bocs egy kerítés drótjára, de az állatot elaltatták, és kiszabadították. „Én ezt nem nevezném vadorzásnak, sokkal inkább balesetnek tűnt. A bocs nem sebesült meg, azóta valószínűleg visszakerült az anyjához” – magyarázta a közel 11 ezer hektáros területet ügykezelő közbirtokosság vezetője.

A Hargita és Kovászna megye határán tevékenykedő Katrosa Vadásztársulat vezetője, Kiss Attila viszont már látott csapdába esett medvét: olyat is, amely magával vitte a hurkot, de olyat is, amelynek le volt vágva valamelyik lába. A szakember úgy tudja, falvakon, bizonyos házak környékén a jószágaikat féltő gazdák fel-felállítanak csapdákat, de az erdőben már senki nem próbálkozik ilyesmivel. „Tizenöt-húsz évvel ezelőtt eléggé nagy divat volt csapdát állítani az erdőben, mára viszont senki nem mer ilyet tenni” – mutatott rá a vadász. A bodoki vadászok nemrég Angyalos és Maksa között találtak egy hat-hét esztendősnek tűnő döglött medvét. Az állatorvosoknak egyelőre nem sikerült kideríteniük, hogy mi történt vele.

Egymást hergeli a juhász és a medve

A vadászok többsége szerint a juhászkutyák és tulajdonosaik teszik a legtöbb kárt a medveállományban. Mind a kovásznai, mind a hargitai szakemberek a majorok magatartására panaszkodnak. Fodor István bodoki polgármester, a helyi vadásztársaság elnöke úgy véli, azóta sűrűsödtek meg a gondok, amióta a pásztoroknak semmiféle vadgazdálkodási szabályt nem kell betartaniuk. „Amióta nem lőhetünk medvére, ők próbálnak rendet teremteni: kutyáikkal igyekeznek minél több bocsot megfogatni” – állítja Fodor. Tudomása szerint csak a Bodoki-havasokban húsz-huszonkét juhsereg legel, ezekhez egyenként 15– 20 kutya tartozik. A háromszéki település önkormányzata és a vadásztársaság hiába szólította fel a pásztorokat, hogy három kutyánál többet ne tartsanak, a hatályos törvény nem szab korlátokat. „Amíg a törvény lehetővé tette, hogy büntessünk, vagy akár kilőjük a kutyákat, nem volt gond. Ma már viszont a kolonc viselése sem kötelező” – panaszolta a bodoki vadász. Csíkszeredai kollégája, Bencse István szerint, ha a pásztorok kutyáik révén nem hergelnék – sokszor teljesen fölöslegesen – a nagyvadat, a medve sem okozna annyi gondot.

A juhászkutyák ugyanakkor nem csak a medvebocsok számára jelentenek veszélyt, a hátizsákos kirándulókra is gyakran ráijesztenek. A pásztorok viszont azzal vágnak vissza, hogy a vadállomány túlszaporodása nemcsak juh-, kecske- vagy tehénállományuk tizedeléséhez vezetett, de az ő testi épségük is egyre inkább kockán forog. A pásztorokat is meg kell érteni, vélekedik Péter Ferenc. „Persze, hogy kutyáit uszítja a medvebocsokra az a juhász, aki éjszakákat nem alszik, mert a medve bármikor és bármilyen irányból támadhat” – mutatott az érem másik oldalára a marosszéki vadász.

Csak „vadászmese” a mérgezés?

A lapunk által megkeresett vadászok többsége hallott a fagyállóval való mérgezés lehetőségéről, de konkrét esetről egyikük sem tud. Van, aki egyenesen mesének tartja, hogy egy ilyen nagytestű vadat le lehet tiporni egy kis fagyállóval. „Hallottam arról, hogy kutyát, macskát mérgeztek fagyállóval. De azt nemigen tudom elképzelni, miként lehetne egy vedernyi fagyállót megitatni a pár száz kilós medvével” – mondja Péter Ferenc. Kelemen Atilla állatorvos, aki maga is vadász, viszont határozottan állítja, hogy az édes ízű vegyszerrel könnyű elbolondítani a nagytestű vadat. „A medve mindent szeret, ami édes, így a fagyállót is szívesen megissza, illetve a fagyállóval átitatott ételeket is megeszi” – állítja a szakember, aki az Európai Vadászegyesületek Szövetségének (FACE) alelnöke.

A Krónikának nyi latkozó szakemberek többsége ugyanakkor egyetért abban, hogy ami a közelmúltban a brit sajtóban lezajlott, nem egyéb, mint lejárató kampány Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke ellen, szerintük másként nem mosták volna össze a politikus nevét az orvvadászati „útmutatóval”. Mint ismeretes, Luke-Dale Harris, a The Guardian romániai tudósítója szerint az RMDSZ politikusa önbíráskodásra szólította fel az embereket, és több „ötletet” szolgáltatott arra, hogyan lehet megölni egy medvét. Borboly Csaba azonban blogbejegyzésében úgy fogalmazott: „Önbíráskodás – Uraim, hölgyeim zajlik! Amit hallottam: karbid viaszban-medve hasát kiégeti; fagyállóval átitatott kenyér, mézbe mártott patkányméreg stb. (több ötletet nem adok, mert a végén még valaki ezért is fel fog jelenteni). Ez a baj!”.

ARCHÍV FELVÉTEL: GECSE NOÉMI

Nyugodtan barangolhatnak? A vadászok évek óta nem találkoztak szándékosan megmérgezett medvével

ARCHÍV FELVÉTEL: KRISTÓ RÓBERT

Felbőszítik a medvéket. A vadászok kifogásolják, hogy a juhászok kutyáikkal hergelik a nagyvadakat

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.