Etre keltett fadarabok Szentannán

Munkájában hisz Demeter József, a kegyszobrok készítője

Vásárhelyi Hírlap - - ÁLIS -

sszentannai Demeter József, bár református, i hírnevét leginkább a kegyszobrok faragáerezte: pár éve a csíksomlyói kegytemplom öltözött Boldogasszonyát faragta újjá, de száobra van a világ minden táján, még a VatikánLegutóbb egy faragott Szent József-szobrát a k vitték ajándékba magyar zarándokok.

osszentannai Szőlő utan húsz évvel ezelőtt semmi sem volt, Dezsef négy kamionnyi atott, azzal kezdte a r húszéves műhelyéét. Ma a Szőlő utcában érik a házak, s köztük z a műhely is, amelyarabokba életet lehelnagyságú emberi alaok, de nagyobb és kiyszobrok és hasznáak is kerülnek ki itt a

ttesíthető az emberi kéz

r József büszkén veműhelyén: már az elősebb kiállítás mutatja, n születik a Demiart alatt. Bár legtöbben obrokról ismerik a favét, halász-, vadászkia is jár, oda is készülbok: puskacsővel, kuorgászbottal lévő alaépp botjára támaszkoTovább haladva újabb ató, itt már inkább valatikájú szobrok állnak: és a szent család közt éldául Szent Lászlót: a Böjte atya kérésére faielőtt nekifognék egy nak, mindig utánanéen jelképek jellemzik, ak róla, hogyan festetdául magas volt, katokatú, helyretette az orcsatában mindig elöl alakítom ki a modellt, ztettem például pánmagyarázza a szoborragó, miközben bevehely egyik részlegébe, a szobrok véglegesítétesítése zajlik. Demef műhelyében ugyanak egyedi szobrok késokszorosítják is azogyfajta iparművészet lak közt. A sokszorosímár meg is könnyítik a megálmodott eredeti yanis bekerül a gépbe, gy tapogatja a modellt, nak a fúrók 18 ezer forúgy marják a másodkat, de olyan gép is van, éldául kicsiből csinál olatot – tudjuk meg a ntannai mestertől, aki zza, a gépből kikerült g nem a végleges pélzobor formáját megad kézzel dolgozni, kézzel minden apró pici részt ki kell dolgozni. S már mutatja is azt a Szent József-szobrot, amelynek eredeti példánya éppen a pápához került: az arcok szinte nem is látszanak, azt kézzel faragják utána, nem kis idő. „A gépek nyilván könnyebbé teszik a munkát, meg így olcsóbb is egy darab, de továbbra is sok a kézműves munka vele. A faragás után még festjük is, vagy viasszal kenjük le. Ha a semmiből csinálunk egy modellt, az lehet, elkészül két-három nap alatt, de felölelhet egy hetet, akár egy hónapot is, attól függ, milyen a modell. Aztán miután már a gép kimásolta, kéthárom nap alatt meg lehet aprólékosan pucolni” – magyarázza.

A pápa ajándéka

A Szentatyának ajándékozott szobor – amelynek híre nemrég bejárta a nagyvilágot – nem az ő ötlete volt, Péter Pál gyimesbükki zarándok kérte meg a marosszentannai szobrászt, hogy készítsen egy Szent József- szobrot, amelyet ajándékba vihetnek a pápához. „A történet érdekessége az volt, hogy a pápa nem akarta elhinni, hogy azt a szobrot neki viszik, azt hitte, hogy csak megszenteltetni vitték” – meséli Demeter József, akitől megtudjuk, nem ez az első szobra a Vatikánban, de ez az első, amelyik a saját neve alatt van. Ő ugyanis sokszor kap külföldi megrendeléseket, legin- kább Németországból és Olaszországból, amikor az a feladat, hogy sokszorosítsanak egy modellt, abban az esetben azonban nem a saját, hanem a megrendelő márkája kerül a szoborra.

A magyarok a natúr szobrot szeretik

A marosszentannai mester már nem egyedül dolgozik, jelenleg 16 alkalmazott is van az asztalosmunkával és fafaragással foglalkozó cégnél. Környékbeliek mind, akik az ő kezei alatt tanulták ki a mesterséget: ki a gépet irányítja, ki a vésőt használja előszeretettel, má- sok a szobrok festésével, pácolásával foglalatoskodnak. Demeter József felesége is a műhelyt erősíti: ottjártunkkor éppen a csíksomlyói Szűz Mária kicsinyített másolatait festette, már készülnek ugyanis a pünkösdi búcsúra. „Sok szobrot kifestünk, van, aki úgy kéri ugyanis: az olaszok, németek például aranylemez-borítással szeretik a szobrokat, míg nekünk, magyaroknak, a natúr, pácolt szobrok tetszenek, amelyiken látszik, hogy fából készült. Olyankor csak méhviaszalapú olajjal kenjük be őket” – hangzik a magyarázat is. Bár a szobrokon a tipikus aranyruha festéknek tűnik, nem az, kis törékeny aranylemezeket dolgoznak a fába, Demeter József felesége viccesen megjegyzi, ennél a munkafolyamatnál bizony még szuszogni sem szabad: egyet tüsszent, már vége is a munkának. Az aranylemezeket Németországból szerzik be, ott egész falvak foglalkoznak ezek gyártásával, de sok egyéb kellék és gép is külföldről, Németországból és Olaszországból kerül a műhelybe: gyakorlatilag csak a fa és a munkaerő helyi. Hársfából készül a legtöbb szobor, még juharfából dolgoznak.

Nagyapai „örökség”

Sok évig asztalossággal is foglalkozott a marosszentannai cég, Demeter József azonban tavaly úgy döntött, hogy lecsökkenti azt és az eredeti profil készítésre fókuszálnak. „Én ehhez értek a legjobban, ezt tudom és szeretem is csinálni. Erre készültem gyerekkorom óta. Nemcsak formát tudok adni egy alaknak, de az érzelmeket is rá tudom vinni az arcra, s azt hiszem, ez a legnagyobb szépsége a szakmának” – mondja a fafaragó, aki nagyapjától örökölte a fa iránti vonzalmát. „Nagyapám asztalos volt, de voltak vésői, nagy álma volt, hogy egyéni vállalkozó legyen, de akkor nem engedték meg a kommunizmusban a vállalkozást. Kollektivizáltak mindent, és ő, mivel asztalos volt, ott kapott munkát, a hintóknak csinálta a fakerekeket. De otthon volt egy kis műhelye, s mindig volt padja, vésője, s valamit mindig fabrikált. Én meg közben ültem a térdén, néztem, hogy dolgozik, miközben mesélt nekem a magyar világról. Ő nevelte belém a magyarságtudatot” – emlékszik vissza a szobrász, aki már gyerekként mindig valamit fúrt-faragott.

Édesanyja elmeséléséből tudja, hogy 5-6 évesen, amikor az egyik barátja karácsonyra sakkfigurákat kapott, a kicsi Jocó elhatározta, hogy neki is kell, de nem kérte, hogy megvegyék neki, inkább elhatározta, hogy ő majd megcsinálja. Persze az lett a vége, hogy elvágta a kezét, ez azonban nem vette el a kedvét a fától és a vésőtől: elvégzett egy fafaragó iskolát, majd kicsit a Mobex vállalat fafaragó részlegén is dolgozott, de ahogy megnyitották a határokat, ő az első közt elhagyta az országot. Pár darab vésővel költözött Magyarországra, ahol megismerkedett egy némettel, aki alkalmazta a faragászati cégénél, tőle nagyon sok mindent tanult, nemcsak a faragás, de a cég menedzselése terén is. Így amikor 1998-ban hazajött, megalapította saját cégét.

Közben Marosszentannán nemcsak céget, hanem családot is alapított Demeter József, két fiát pedig szerencsére érdekli az édesapjuk fa iránti szenvedélye. „Soha nem kényszerítettem, hogy dolgozzanak, de lehetőséget adtam rá, hogy ha akarják, csinálják. A nagyobbik fiam 9. osztályos, szobrászatot, festészetet tanul a művészetiben, a kicsit most vittük át a sportiskolából az Európa iskolába. Mindketten értenek a vésőhöz, próbálgatnak, ami bizony ritka a mai gyerekeknél, fiataloknál, sokszor egy szeget sem tudnak beverni a fába, az az igazság” – mondja a szobrász, aki úgy látja, pont ezért van veszélyben az ő szakmája, mert nemcsak otthon nem tanulnak kézművességet a fiatalok, de az iskolákban sem, arról nem is beszélve, hogy a szakiskolai képzést is ellehetetlenítették Romániában, így pedig nincs is, hogy utánpótlás kerüljön

FOTÓK: HAÁZ VINCE

Demeter József a pápának ajándékozott Szent József-szobor másával

Csíksomlyóra készülnek a műhelyben: a Szűzanya-szobrok épp színt kapnak

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Romania

© PressReader. All rights reserved.