A fasizmus állandó kísértés
Hogyan néz ki a fasiszta politika és mitológia szerkezete? Jason Stanley amerikai filozófus átfogó elemzése sok-sok példán mutatja meg e politika működését A legtöbb helyen, ahol a hatalomban megerősödött a fasizmus, a verbális támadások és kampányok oly
Ahhoz, hogy ellent tudjunk neki állni, fel kell ismernünk, meg kell értenünk működési módját. A szélsőjobboldali nacionalista retorika nem a múlthoz tartozik, hanem állandó fenyegetés.
A fasizmus elleni harc nem egy döntő ütközetről szól, hanem „örökre szóló demokratikus elköteleződés” – állítja Jason Stanley Így működik a fasizmus – A „mi” kontra „ők” politikája könyvében. A könyv alapján áttekintjük, milyen technikát használtak olyan vezetők, mint Trump, Bolsonaro vagy Orbán, hogy megszerezzék és megtartsák a hatalmat.
Stanley-nél a fasiszta szó olyan – etnikai, vallási, kulturális – ultranacionalista címkeként szerepel, amelyben „a nemzetet a nevében megszólaló tekintélyelvű vezető saját személyében képviseli”.
Bár a történelemben eltérő körülmények között kerültek hatalomba fasiszta politikát használó vezetők, néhány olyan elem jól elkülöníthető, amely több rendszerben megfigyelhető, a könyvben ezek önálló fejezet kapnak: a mitikus múlt, a propaganda, az értelmiségellenesség, a pótvalóság, a hierarchia, az áldozati tudat, a törvény és rend, a szexuális szorongás stb.
Stanley olyan eszközként tekint a könyvére, amely segít eligazodni „a liberális demokratikus politika legitim taktikái és a fasiszta politika gyűlöletes taktikái között”.
DEHUMANIZÁLÁSI ELJÁRÁSOK
A fasiszta politikák egyik közös vonása, hogy bizonyos csoportokat dehumanizálnak – ez az eljárás nemcsak a dehumanizáltakra nézve veszélyes, őket, szélsőséges esetben a teljes likvidálás fenyegeti (koncentrációs táborok), hanem a társadalomban csökkenti azt a képességet, hogy másokat elfogadjunk, továbbá növeli a feszültséget és az agressziót.
A legtöbb helyen, ahol a hatalomban megerősödött a fasizmus, a verbális támadások és kampányok oly módon előkészítették a talajt a fizikai agressziónak, hogy a többség teljesen elfogadta az erőszakot.
Egy másik általános jegye a fasiszta politikának, hogy törekszik a társadalom nagyon erős megosztására, a mi és az ők felosztásra.
A saját valóság kialakításához új nyelvet használnak, új múltértelmezést sulykolnak, hevesen támadják az értelmiségieket és az intézményeket, amelyek leleplezhetnék a hamis valóságukat, mindezek mellett átveszik az oktatás irányítását azért, hogy a saját eszményeiket terjesszék el. Amennyiben sikeresek a saját valóságuk és mítoszaik elterjesztésében, és a korábbi valóság már nem szolgál hivatkozási alapul, az állampolgárok még kiszolgáltatottabbá válnak.
A MITIKUS MÚLT
Nagyon hasonló képlet alapján szervezi a fasiszta politika a mítoszépítést, saját legitimitását a múltból nyeri, amikor még mind a nemzet, mind a kultúra még tiszta volt, sőt, ez kiterjeszthető a vallásra és a rasszra is. A megteremtett mítoszok uralják a jelent. Ma a nemzetet külső, globalista támadások érik, amelyektől meg kell védeni a nemzetet, és vissza kell hozni a régi dicsőséget. A kitalált múlt és mítoszok által homogenizálják a heterogén múltat.
Benito Mussolini ezt így fogalmazta meg 1922-ben: „Megteremtettük saját mítoszunkat. A mítosz: hit, szenvedély. Nem szükséges, hogy a mítosz valóság legyen… A mi mítoszunk a nemzet, a mi mítoszunk a nemzet nagysága! És ennek a mítosznak, ennek a nagyságnak – amelyet teljes valósággá akarunk alakítani – mindent alárendelünk.”
A NEMZET KIVÉTELESSÉGE
A mitikus múlt hangoztatásának van még egy funkciója: megteremti azt az illúziót, hogy a nemzet kivételes, és ez a hit meghatározza, hogyan tekintenek a többi népcsoportra.
Kiemelten fontos a patriarchális család eszményének támogatása, mivel ennek révén szilárdítja meg a vezető a hierarchiát. A nemzet vezetője így egy apafigura, aki a hierarchia tetején áll, tekintélye megkérdőjelezhetetlen, és megvédi a nemzetet a rá leselkedő valós vagy kitalált veszélyektől.
Amíg a stabil intézményekkel működő liberális demokráciában a múlt megértése, az igazság keresése a szakma, a tudomány vezetésével történik, addig a fasiszta politika a múltból önkényesen szelektál, vagy mítoszokat teremt, hogy elérje politikai céljait.
PROPAGANDA
A fasiszta politikák egyik legtöbbet elemzett és hivatkozott eszköze a propaganda. Szándékait tekintve arra való, „hogy széles körben elfogadott eszmények álarca mögé bújtatva elfedje a politikusok vagy politikai mozgalmak nyilvánvalóan problémás céljait.”
Gyakran a propaganda mögött a korrupció elrejtése húzódik meg, korrupcióellenes kampánynak álcázva, hogy az új rend képviselői hozzájussanak a „jogos” javakhoz. Ugyancsak a korrupcióellenességre hivatkozva lehet az intézmények, például bíróságok függetlenségét felszámolni.
A sok esetben demokratikus módon hatalomra került fasiszta vezetők a demokrácia szabadságjogait használva szilárdítják meg a hatalmukat, és bontják le a jogállamiságot. Ezt húzza alá Joseph Goebbels náci propagandaminiszter véleménye: „Örökre az marad a demokrácia egyik legjobb vicce, hogy maga adta halálos ellenségeinek kezébe azokat az eszközöket, amelyekkel elpusztították.”
A propaganda nyelve szegényes, ahogyan Victor Klemperer írja a Harmadik Birodalom nyelvéről megjelent könyvében: „koldusszegény”.
Hitler is hasonlóan fogalmaz a Mein Kampfban: „A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk.”
ÉRTELMISÉGELLENESSÉG
Az oktatást azért ejti foglyul a fasiszta politika, mert szüksége van az általa közvetített történelmi múlt uralására. Az oktatási intézmények, az egyetemek lényeges csataterek. Éppen ezért nem támogatja a kritikai gondolkodás és a vitakultúra kialakulását a fasiszta hatalom, hanem a törzsi identitás megszilárdításán munkálkodik.
Az egyetemeken a fasiszták által közvetített domináns nézőponttól eltérő, marginális, alternatív nézőpontokat – például a gendertudomány – elítélnek, és megpróbálnak ellehetetleníteni.
Oroszországban Vlagyimir Putyin indított támadást a „nyugatias, liberális” egyetemek, egyetemi programok ellen, majd Magyarországon és Lengyelországban is az ideológiai csatatéren találták magukat az egyetemi szakok, programok, de ezen a területen az Amerikai Egyesült Államokban is folyamatosak a szélsőjobbos támadások.
Magyarországon az önkormányzati fenntartású iskolák felszámolása és egy állami szervezetbe terelése a „nemzeti érdeket” szolgálta, és hozzájárult a központi, nagyobb kontroll eléréséhez. Ebbe a sorba illeszkedik a CEU, mint idegen, liberális egyetem elüldözése az országból.
PÓTVALÓSÁG ÉS HIERARCHIA
A fősodratú média állandó támadásnak van kitéve, mert a valósággal foglalkozik, az igazságot keresi. A fasiszta politika igyekszik leépíteni azt a mediális teret, ahol értelmes vitákat lehet folytatni, hogy helyette a saját hazugságait terjessze.
A demokráciák egyenlőség elve helyett a fasiszta ideológia hierarchiákban gondolkodik, melynek hivatkozási alapja a természet, hiszen egyes hagyományok (a fasisztáké) magasabb rendű. „Az egyenlőség a fasiszták szerint a liberalizmus trójai falova. Odüsszeusz szerepét játszhatják zsidók, homoszexuálisok, muszlimok, nem fehérek, feministák és így tovább. Bárki, aki a liberális egyenlőség doktrínáját terjeszti, az vagy »a szabadság elképzelésével megfertőzött« balek, vagy pedig a nemzet ellensége (…)” – írja Stanley.
A fasiszták a más csoportok, kisebbségek elismerését elutasítják, és azt a szorongást erősítik fel, hogy a domináns csoport tagjai körében státuszuk elvesztésével jár mások elismerése.
AZ ÁLDOZAT
Hogyan lesz a domináns, többségi csoportból áldozat? Amerikai szociálpszichológiai kutatások támasztják alá, hogy más kisebbségi csoportokkal történő közösködés a többségi csoportban olyan érzést vált ki, hogy ők az elnyomottak.
Más-más kontextusban ezt az érzést világszerte kihasználja a fasiszta politika, például a bevándorláspolitikában, ha változik az ország népességének összetétele.
A fasiszta nacionalizmus előszeretettel játszik rá a kollektív áldozati tudatra, és megteremti a másik csoportot, az őket, akiktől óvni kell a nemzetet. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a bevándorlókkal kapcsolatban sorol fel a beszédeiben olyan veszélyeket, amelyek megváltoztatják a keresztény Európát. Ezekben a beszédekben Magyarország a múltban a keresztény Európa mitikus védelmezőjeként jelenik meg, ma pedig áldozat, akit a liberális, európai politikusok arra akarnak kényszeríteni, hogy adja fel identitását.
LEGYEN REND
Egy demokratikus országban a törvény előtt mindenki egyforma. A fasiszta politikában a kiválasztottak, a hozzájuk hűségesek természetesen törvénytisztelők, bizonyos csoportok csupán létezésüknél fogva sértik a fasiszta törvényt és rendet.
Már a német nemzetiszocialisták is úgy állítottak be kisebbségi csoportokat, mint amelyek fenyegetést jelentenek a törvényre és a rendre, és hajlamosak voltak szorongást keltő, állandó, általánosító jelzőket (például azt, hogy bűnöző) használni a csoportokra. A fasiszta politikusok az így kiváltott félelmet tudatosan idézik elő, hogy védelmezőként tudjanak fellépni.
AZ IGAZI FÉRFI
„Normális férfi, fiú tudja a kötelességét és megvédi aszszonyait, lányait, anyáit, testvéreit. Csak ezek a mai németek váltak annyira agymosottakká és férfiatlanokká, hogy már erre sem képesek” – idézi Schmidt Mária történészt, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatóját Jason Stanley. Schmidt reakciója a merkeli menekültpolitika bírálata. A fasiszta politika a patriarchális rendben elvárja, hogy a férfiak lépjenek fel védelmezőként.
A propaganda gyakran úgy jeleníti meg a bevándorlókat, mint akik megerőszakolják a fehér, keresztény nőket. Donald Trump is az első elnöki kampányában a mexikói bevándorlókat nemi erőszaktevőknek nevezte. Az orosz propagandagépezet is legyártott álhíreket európai nőket, fiatal lányokat erőszakoló közel-keleti bevándorlókról. A szexuális szorongással kapcsolatban a vidék úgy jelenik meg, mint tiszta, romlatlan hely, ezzel szemben a kozmopolita nagyváros a deviancia és a szexuális szabadság – ami veszélyt jelent a rendre – terepe. A fasiszta politika támogatottsága általában vidéken nagyobb. Trump első elnöki kampányában a „az USA lángoló és bűntől fertőzött belvárosairól” írt.
Sok olyan történés van ma a világban a háborútól a gazdasági visszaesésen át a klímaválságig, ami feszültséghez, konfliktushoz vezet. Egyre több országban jelennek meg olyan politikai vezetők, akik a fasiszta eszköztárból véve kínálnak védelmet és biztonságot. Stanley könyve olyan tudással vértez fel, amely lehetővé teszi, hogy ezekre a kihívásokra megfelelő válaszokat adjunk.