Tényleg nem értette

vele az életemet. Ő is így érzett irántam, legalábbis azt hittem.

Amikor várandós lettem, tudtuk, hogy ez olyan fordulat az életünkben, amikor lépnünk kell, mert család leszünk. Elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Erre végül nem került sor, elment az idő a babavárással, de nem bántuk, nem a papír a lényeg.

Aztán megszületett Áron. Gyönyörű, egészséges kisfiú.

Megállt a kezemben a tányér

Nem tudtunk betelni a babánkkal. Korábban csak húztam a számat, ha egy újdonsült anyuka arról áradozott, hogy az ő babája a legszebb a világon, de most rá kellett jönnöm, hogy ugyanígy rajongok Áronért. Ez csak természetes, hiszen tökéletes!

A mennyekben éreztem magam – egészen addig a napig. Késő délután volt, Áron szendergett az ágyikójában, én kint mosogattam a konyhában, amikor betoppant Bence. Korábban jött haza a munkából. Még le sem vette a dzsekijét, amikor közölte, hogy apasági tesztet szeretne. Megállt a kezemben a tányér. Mi van?! Nyugodtan folytatta, hogy ne értsem félre, de Áron egyikünkre sem hasonlít, még a nagyszülőkre sem, ezért nem ártana tudni, honnan van a DNS-e. Azzal elvett egy száradó tányért a rácsról, és kaját pakolt rá a hűtőből. Éhes volt, miközben bennem egy világ omlott össze.

Látta rajtam, hogy teljesen lefagytam, ezért ugyanolyan nyugodtan folytatta, hogy nincs semmi baj, ez afféle rutinvizsgálat lenne, csak biztosra akar menni, hogy tőle van-e a gyerek. Én közben csak arra tudtam gondolni, hogy ezzel az emberrel képzeltem el az életemet. Nézett rám, és láttam rajta, hogy tényleg nem érti, miért vagyok annyira kiakadva.

Simán ment a szétköltözés, Bence nekünk hagyta a lakást, és nagyobb tartásdíjat fizet, mint muszáj lenne. Bennem már lecsillapodtak az érzelmek és voltaképpen örülni tudok annak, hogy így alakult. De örökre előttem lesz a nagy, csodálkozó bociszeme. Utólag sem fogta fel, hogy mit tett.