Miért nem baj, ha hazudik a gyerek?

A legtöbb szülő elkeseredik, ha látja, hogy a gyereke a szemébe hazudik. Pedig nem kellene ezen fennakadni. A kutatások azt bizonyítják, számos haszna van, ha a kicsi megtanul füllenteni.

Jaj, Szilvi, már megint kiborítottad a tejet! A macska volt, kérdezd csak meg tőle – mutat vádlón a kislány a szék alatt mosakodó cirmosra.

Normális és egészséges

A hol vicces, hol aggasztó eseteket látva a szülő gondolkodóba esik, hogyan tudná helyes irányba terelni gyermekét. Elvégre a hazugság nem vezet jóra. Ám a tudomány azt mondja, ez természetes dolog, mert hozzátartozik a gyermek fejlődéséhez, és több pozitív hozadéka van, mint negatív. A kétévesek 30 százaléka hazudik a Torontói Egyetem felmérésre szerint, a háromévesek fele füllent, a négyéveseknél pedig 80 százalék állít rendszeresen olyasmit, ami nem igaz.

Dr. Kang Lee professzor, a téma kutatója szerint a gyermeki hazugság két dolgot jelez. Egyrészt a gyermek már tisztában van azzal, hogy ő más lény, mint a többiek, és másként gondolkozik, mint ők. Így olyan dolgokat is tud, amiket mások nem, és tetszése szerint alkalmazhatja ezt a tudást. De más is kell a hazugsághoz: az, hogy a gyermek kontrollálni tudja a mondandóját, az arckifejezését és a testbeszédét, különben nem lesz hiteles a hazugság. Mindehhez nagyon fejlett készségek szükségesek: önálló gondolkodásra való képesség, fantázia és kreativitás.

Mi a jó és mi a rossz?

Miért hazudnak a kisgyerekek? El akarják kerülni a kellemetlen következményeket, miköz

ben még nem ismerik a különbséget a hazugság és az igazság között. Nem erkölcsi iránytűvel születtek. Ezért képesek

alternatív valóságot alkotni, amelyben a macska borította ki a tejet, és közben nem éreznek lelkiismeret-furdalást, mert számukra ez az igazság. A felnőttek felelőssége, hogy a gyerekek időben megtanulják, mi a különbség mese és valóság, jó és rossz között, és választaniuk kell, ha be akarnak illeszkedni a többiek közé.