100 éve ért véget a nagy háború
X Magyar tragédiával zárultak a harcok 1918. november 11-én 11 órakor
MAGYARORSZÁG — Holnap délelőtt 11 órakor lesz épp száz éve, hogy véget ért az első világháború. 1918. november 11-én a négy évig tartó, az egész földkerekségre kiterjedő, 10 millió áldozatot szedő öldöklés ért véget egy franciaországi vasúti kocsiban, ahol Németország aláírta a kapitulációt.
A gyilkolás szó szerint az utolsó percekig zajlott. A különböző egységek más-más időpontokban értesültek a hírről, és kiadták a parancsot, hogy 11-kor abba kell hagyni a harcokat.
Az 1914. június 28-án, Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásával kezdődő első világháború történetét feldolgozó, képekkel és ábrákkal illusztrált Bookazine Bestseller Az első világháború története című száma közel hozza a 100 esztendős véres háború minden elképesztő részletét: a fegyvernyugvás előtti órákat is. Magyarország annak az Osztrák–Magyar Monarchiának volt a része, amelyik kirobbantotta a világháborút a szerbiai hadüzenettel. Utána már másodrangú szerepet játszott a központi hatalmak oldalán, egyre inkább Németország lett a főszereplő.
– Itthon kezdetben nagy volt a lelkesedés – idézte fel Bihari Péter történész, a korszak kutatója. – Fogalmuk sem volt a háborút éltető embereknek, hogy minek örülnek ennyire, hiszen száz éve nem volt nagy háború Európában, és még a katonai vezetők is úgy gondolkodtak, hogy gyors lovasroham, legyőzzük az ellenséget és kész. Az emberek többsége örvendezett, hogy odacsapunk a szerbeknek és még vissza is vágunk az oroszoknak 1848-ért. Ehhez képest 4 év múlva 650 ezer magyar halott, felbomlott monarchia és az ország kétharmadának elvesztése lett a háború mérlege. 1916 környékén fordult meg a közhangulat, szaporodtak a halálhírek, egyre több nyomorékká lett sebesült érkezett haza a frontokról, és egyre nagyobb lett a szegénység a hátországban. Ekkor még mindig nem lehetett tudni, ki nyerheti meg a háborút, csak az volt biztos, hogy a győztes mindent visz majd. Kiszállni, békét kötni nem lehetett, mert akkor mire lett volna a sok áldozat. 1918-ban a trianoni békeszerződés hozta el a teljes kiábrándulást.
Bihari szerint nemcsak büntetésnek szánták a magyar területek elcsatolását, hanem az Antant-hatalmak oldalán harcoló szomszédaink jutalmazásának is.
A világháború idején négy évig minden a halálról szólt a
frontokon. Kiemelkedik Verdun
ostroma, ami vérszivattyúként vonult be a történelembe: a csaknem egy éven át tartó állóháborúban 750 ezer katona halt meg.
A Somme folyónál zajlott mészárlásban
Ez a csata is lövészárkokban folyt, mint ahogy a háború jó része. A szemben álló csapatok embermagasságú, földbe vájt árkokból lőttek egymásra. Támadáskor megpróbáltak közel kerülni az ellenséghez, miközben záporoztak rájuk a lövedékek, vagy más fegyverrel, például lángszóróval próbálták levadászni őket. Ha sikerült betörniük, vadállatként gyilkolták egymást.
A modern hadviselés további eszközei a harckocsik, a tankok, a vegyi fegyverek, a gázálarcok, valamint az anyahajók és a tengeralattjárók. Hadszíntér lett a levegő is. Az óriási léghajók, a több száz méteres Zeppelinek láttán 1915– 16-ban az emberek gyomra összeszorult: azokról bombázták először a városokat, csak később vette át légitámadás szerepét a repülő. Ahogy megkezdődött a visszaszámlálás, a tüzérség mindkét oldalon ágyúzni kezdett, mintha fel
akarnák használni a legutolsó lőszert is. Lövedékek ezreit lőtték ki találomra, a biztonságtól, békétől pár órányira lévő embereket is megölve.