Ákos tartalékaiból él, de segítene rászoruló SZÁMÍTHAT RÁNK! kollégáin
Lefújta turnéját, az Aréna-koncertet a ví rus miatt, várja már a világjárvány végét
Húszállomásos turnéját és a várva várt Aréna-koncertet is lefújta Kovács Ákos. A Kossuth-díjas zenész a tartalékaiból él, de nem panaszkodik, sőt pénzügyi alapot hozott létre a produkciója tagjainak. Ákos elárulta, eddig még senki nem vette igénybe a segítséget, pedig tudja, vannak munkatársai, akik jelenleg szerényebb körülmények között élnek
BUDAPEST — Tavaly decemberben zsinórban ötödjére töltötte meg a Budapest Sportarénát hazánk legsikeresebb könnyűzenésze, Kovács Ákos (52), aki idén is oda várta sok ezer rajongóját, de a járványhelyzet miatt 20 állomásos turnéját is le kell mondania. A Kossuthdíjas dalszerző-előadóművész interjúnkban elismerte, a tartalékaiból él, amiből a munkatársait is támogatja. Hogyan éli meg a százmilliós nagyságrendű jegybevétel-kiesést? Kovács Ákos: Nagy produkció gazdája vagyok, előre tervezek. Azok sorsa jobban aggaszt, akik a produkciómban dolgoznak. Megengedhetem magamnak, hogy kihagyjak egy évet, ahogy azt tettem 2017-ben, az Arany János-emlékévben, de ők nehéz helyzetbe kerülhetnek. Apropó, azóta sem bánja, hogy 2017-ben tetemes bevételtől esett el?
Ákos: Az Arany-bicentenárium fontos ügy volt számomra, ahogy az Arany-est is. Remélem, erről azok is meggyőződhettek, akik eljöttek valamelyik verses estre vagy beszerezték a hangosköny vet. Aztán persze attól volt hangos a „gazdasági” sajtó, hogy csődbe mentem, pedig csak anynyi történt, hogy az Arany-műsor miatt nem koncerteztem, jelentősen lecsökkent a forgalmunk. Amikor újra elkezdődtek az előadások, megint megírhatták, hogy „Ákos megtízszerezte a bevételét!”. A nagyság átka?
Ákos: Inkább a klikkvadász rosszindulaté. De az Arany-emlékévre rá tudott készülni, a pandémiára aligha. Ákos: 32 éve viszem a hazai könnyűzene egyik vezető produkcióját, szégyen lenne, ha nem tudnék egy ilyen, nehézségekkel teli időszakot átvészelni. Pénzügyi alapot hoztam létre 33 közvetlen munkatársam számára, próbálok a kollégáimnak segíteni. Ők az évek során olyan tudást halmoztak fel, amit nem szeretnék elveszíteni. Nota bene, még egyikük sem kért belőle. Örült a Raktárkoncert állami segítségének?
Ákos: Büszke vagyok, hogy a miénk is bekerülhetett a Raktárkoncert produkciói közé, de nem várom el az államtól, hogy egy ilyen helyzetben pont a könnyűzenén segítsen. A miénk alapvetően piaci műfaj. Elkeserítő, hogy a lemezeladások bezuhanása után most már koncertezni se lehet, de az alaphelyzet ettől még változatlan. Világjárvány idején minden zenész várja a jobb időt. A tartalékaiból él? Ákos: Pont úgy, mint a legtöbben. Remélem, nem bűn, hogy vannak tartalékaim – persze azt is tudom, hogy ez kényes téma, mert másoknak szerényebbek a lehetőségei. Saját munkatársaim között is van ilyen. Számunkra nagy horderejű kérdés, hogy mikor léphetünk a közönség elé, de az ország működése szempontjából huszadrangú, főleg, amíg az egészségügyi dolgozók, a közfeladatot ellátók az életüket is kockáztatják. Az ő problémáik mellett eltörpül a miénk. Négygyermekes apaként hogyan éli meg a pandémiát? Ákos: Nekünk jót tett, hogy többet voltunk összezárva. A maholnap 22 éves fiamat hazahívtam az albérletből, Solymá ron eg y fedél a lat t voltunk mind a hatan. Úgy láttam bele a gyerekeim életébe, mint még soha, és furcsa helyzetekből sem volt hiány. Az egyik délelőtt bekopogtam Kata lányomhoz, mire kiordított: „Apa, ne zavarj, tornaórám van!”