Nem tudott tovább élni édes Lajosa nélkül
A színésznő és Szűcs Lajos házassága me- sébe illő szerelem volt, így férje halála után fél évvel, megnyugodva ment a „Papa” után
GÖDÖLLŐ — Fel ké szü lten várta az elmúlást Pécsi Ildikó (†80). A hazai színésszakma egyik legnagyobb ikonjának hatalmas szívét szinte mindenki ismerte, ez a szív a szeretetbe szakadt meg: nem volt képes imádott párja, Szűcs Lajos (†76) olimpiai bajnok labdarúgó nélkül élni. Férje halála után alig öt hónapig bírta, elfáradt a lelke és belehalt a bánatba. Pécsi Ildikó hetekkel ezelőtt eltervezte saját temetését, papot hívatott és az Úr áldásával szombat hajnalban örökre elaludt.
A Kossuth- és Jászai-díjas színésznő férje elvesztése óta egyre jobban fogyott, ideje nagy részét saját kis világába zárkózva, emlékeibe temet
kezve töltötte. Néhány hétig úgy tűnt, képes megtalálni a helyét egyedül is, családja, a hároméves kisunokája, Zsombi szeretete, fia és fogadott fia látogatásai és a munka legyűrheti fájdalmát. De nem talált elegendő vigaszt a hoszszú évek óta nem látott unokájával, Csabival való megbékélésben sem.
Amíg ereje engedte, naponta vitte a kertjében szedett rózsákat férje sírjára, tanítgatta a fiatal színészeket, néha mosolyogni is próbált, de nem tudta becsapni sem önmagát, sem a szeretteit, akik látták, hogy vágyik férje után. Pécsi Ildikó a Blikknek adott szeptemberi, utolsó interjújában beszélt elvágyódásáról.
– Tudom, hogy a Papa odafönn vár és újra együtt leszünk. (...) Hiányzik nagyon, szinte érzem, ahogy belülről emészt a bánat. A lelkem üres lett nélküle – vallotta be a legendás művésznő, aki novemberre annyira legyengült, hogy éjjel-nappal ápoló vigyázott rá. Családja és ápolója minden gondoskodása ellenére rövid idő alatt 14 kilogrammot fogyott, többször próbálták infúzióval, vitaminokkal felerősíteni. Vérnyomását, cukrát beállították, de a lelkét senki sem gyógyíthatta meg.
A színésznő fogadott fia, L. Péterfi Csaba a Blikknek mesélt Pécsi Ildikó utolsó napjairól.
– Egy ideig jobb kedvre derült a színházi próbákon, vagy amikor meglátogattam és énekeltünk, verseket mondtunk, de aztán már ehhez sem
volt kedve. Nem akart kórházba menni, nem volt értelme. A legjobb szívű ember volt, akit valaha ismertem, egész életében határozottan tudta, mit akar. Másfél hete még elmondta, hogy hamvasztást szeretne, eltervezte temetését is, kijelölte, hogy legkedvesebb kolléganője, Papadimitriu Athina, akit lányaként szeretett, mondjon neki búcsúbeszédet – kezdte a család barátja.
– Egyre többet aludt, de ébren is más világban járt már. Eg y ideje tudtuk, hog y elmeg y, az utolsó napokban már csak néhány szót suttogott, félúton volt. Pénteken hívtunk hozzá papot, a fiával, Csabával és a menyével, Zsuzsival fogtuk a kezét, együtt imádkoztunk. Halkan mondtam neki, hogy ha úgy szeretné, menjen Lajos bácsi után. Arcán megnyugvást láttam, békével ment el – mondta lapunknak megrendülve a művésznő fogadott fia.