„Hízókúrára fogtak a műtét előtt”
Hazatérhetett a kórházból, de hízókúrára fogták, egyre erősebb, már dolgozik is
Hazaengedték a kórházból, de januárban ismét meg kell műteni Forgács Gábort (72). A prosztatarákkal küzdő színész sokat fogyott, meg kell erősödnie, de optimistán várja a januárban esedékes újabb beavatkozást
BUDAPEST — „Jól érzem magam, de azt, hogy miként vagyok, csak az orvosok tudják” – mondta lapunknak Forgács Gábor (72), aki újra hazatérhetett. A színésznél még a nyáron diagnosztizáltak prosztatarákot, és meg is műtötték. Akkor bízott benne, hogy jobban lesz, de később ismét visszakerült a kórházba. A betegség és a terápiák miatt sokat fogyott, de most végre otthon erősödik és „hízókúrát” tart, ami azért is fontos, mert januárban újabb fontos operációja lesz. Addig is dolgozik, ami szintén feltölti energiával.
– Végre újra itthon vagyok, van munkám bőven, hangoskönyvet készítek, de van narrációs és szinkronfeladatom is. Most éppen pihenek egy kicsit – újságolta el Forgács Gábor, aki azért óvatos, vigyáz magára, és a humorát sem veszítette el a nehéz időkben.
– Nagyon ritkán hagyom el az otthonom, persze mennék szívesen, de le van gyengülve az immunrendszerem. Június óta ki van téve mindennek a kemoterápiától és az operációktól. Borzasztó, hogy miken mentem keresztül, de ez már ilyen. Tudomásul kell venni, olyan ember még nem született, aki túlélte volna saját magát. Viszont – ha minden igaz – december 30-án töltöm be a hetvenhármat. Ez pedig végeredményben azt jelenti, hogy volt hetvenkét és fél csodálatos évem. Mindig olyasmit csináltam, amit imádtam, amikor irodagépész voltam, akkor is. Boldogságot jelentett a munka, ez azóta is így van – mondta, majd arra is kitért, miért kérte arra barátait, rajongóit a Facebookon, hogy egy ideig ne keressék.
– Rengetegen üzentek, hívtak, kerestek, amikor a kórházban voltam. Akkor kértem meg a lányomat, hogy írja meg a Facebookon: tessenek engem picit elfelejteni egy időre. Nem tudtam válaszolni. Egy ilyen kérdésre, hogy vagyok? Egy fél órát kellene beszélni, hogy választ adjak. Vagy azt mondhattam volna: jól vagyok, bővebben, nem jól... Ám bármennyire is nehéz volt, hogy akár a barátoknak sem válaszoltam, de a gyógyulásra kellett koncentrálnom – emlékezett viszsza, majd azt is elárulta, hogy a megpróbáltatásai még nem értek véget. – A rák az nem játék! Most pihenek, a párom felhizlal engem. Muszáj, 104 kilóval mentem a kórházba és 79-cel jöttem ki. Azóta már szedtem vissza egy kicsit. Ha a januári operációm sikerül, akkor boldog leszek, mert lesz még pár szép évem.