Sokkolt, hogy múmiának tartanak Egyetlen elismerést hiányol
Szíven ütötte a pa ródia, ám barátai felvidítják, széppé teszik a születésnapját
Sztár
Medveczky évtizedeken át volt a revü sztárja, filmekben szerepelt, lábai előtt hevertek a férfiak
BUDAPEST — Sosem volt még olyan optimista és vidám Medveczk y Ilona, mint a nyolcvanadik születésnapján. A revü királynője csütörtökön ünnepli a jeles évfordulót, s bár sosem foglalkozott az őt ér t negatív kritikákkal, a közelmúltban igen rosszul érintette, hogy egy tévés paródiaműsorban múmiaként ábrázolták őt. Mint mondja, méltatlan ez a bánásmód.
– Több mint tíz éve nem álltam színpadon, nem vagyok aktív táncművész. Hogy is lehetnék? A szakmámhoz hozzátartozott, hogy mindig kifogástalan külsővel mutatkozzak a közönség előtt, ez így is volt mindig – magyarázta a Blikknek a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki ennek érdekében a mai napig megtesz mindent.
– Fonto s számomra a külső, ha valahol megjelenek, akkor kiteszek magamért. A gerincemet azonban megviselte a több évtizedes kemény munka, ez a szakma sok lemondással járt. Ám az, hogy igénytelen, aszott múmiának állítottak be, valóságos sokként ért. Nem értettem. Véletlenül kapcsoltam arra a csatornára, amelyen éppen rajtam viccelődtek. Komolyan nem fogom fel... Annyi mindent tettem le az asztalra, ezek a fiatalok mégis a szájukra vesznek, ismeretlenül. Igaz, én sem ismerem őket. Pedig szeretem a humort és értem a poént, de ebben nem látok semmi intelligenset – fakadt ki Medveczky.
A művésznő a sértés ellenére nem hagyja, hogy a rosszkedv rányomja a bélyegét a szülinapra.
– Nagy szerencsém van, mert most különösen zajos az életem, a barátaim egy hete minden napra szerveznek valamilyen progra
mot, és ez egészen a hét végéig így is lesz – újságolta örömmel Ilona. – Vendégségbe visznek, jókat ebédelünk, beszélgetünk, még egy kis ajándékkal is meglepnek, ennél többre nem is vágyhatnék.
A születésnapokon az ember gyakran számot vet a mögötte álló évekkel. Medveczky állítja, egyetlen pillanatát sem bánja életének.
– Semmit sem hiányolok és nincs min bánkódni. Sosem gondoltam utólag egyik döntésemről sem, hogy máshogy kellett volna – jelentette ki. – Az egyetlen, ami mellbevág, hogy nyolcvanéves lettem. Nem a korom zavar, hiszen fiatalabbnak érzem magam, inkább azt nehéz feldolgozni, hogy szinte most kaptam meg a táncművészdiplomámat, és egy szempillantás alatt repült el ez a sok év. De sebaj, menni kell előre, egyetlen tervem maradt, hogy befejezzem a házamat. Folyamatosan építkezem, a tetőtér meg befejezésre vár. A munka éltet, mióta 1989-ben megszűnt a revü, mert az örök fiatalság titka, hogy nem szabad megállni!