Az én szobámban történt minden…

Jimmy fia, ZÁMBÓ KRISZTIÁN összetörve mondta el az igazságot apja haláláról.

Zámbó Krisztián hajdanán könyvet is írt az édesapjáról. Ebben természetesen beszél arról a tragikus napról is, amikor édesapja egy pisztolygolyótól meghalt. Krisztián akkor, de másutt, többek között egy lapunknak adott interjújában is elmesélte, hogy amikor utoljára találkozott az édesapjával, éppen egy szilveszteri buliba készült. Jimmy akkor levett a nyakából egy aranyláncot, és a fia nyakába tette, mondván, nézzen jól ki abban a buliban. Majd boldog új évet kívántak egymásnak, de egyikük sem gondolta, hogy akkor látják egymást utoljára. Húsz évvel a tragikus nap után Krisztián elmesélte: még mindig mardossa a lelkiismeret, mert mi lett volna, ha akkor hazamegy, és nem a barátnőjénél alszik...

– Az én szobámban történt minden – mesélte Hajdú Péter műsorában Krisztián. – A mai napig nem értem, hogyan történt, hogyan kerültek apukámék a szobámba. Amikor a kórházból hazaértem, ott minden még a tragédiára emlékeztetett. A függönyre tapadva édesapám maradványai… Vérfoltok mindenfelé… Borzalmas volt!

Arról viszont lapunknak mesélt korábban, hogy ez után az önvádtól évtizedeken át nem tudott megszabadulni.

– Majd két évtizeden át mardosott a lelkifurdalás, hogy a szilveszteri buli után miért nem mentem haza. Ha akkor otthon vagyok, valószínűleg másként történtek volna a dolgok. De ez nem így történt. Nem titkolom, utána meggyűlt a rendőrséggel is a bajom, hiszen a droghoz nyúltam. Szerencsére az édesanyám segítségével sikerült kiszabadulnom ebből a borzalmas mókuskerékből, de az édesapám miatt érzett lelkifurdalásom még éveken át mardosott. Sokáig nem találtam a helyemet az életben. A végén a szeretteimnek köszönhetően tudtam csak megszabadulni az állandó önvádtól, és tudtam elfogadni, hogy bármit teszek is, az édesapám nincs többé.

A tragikus hajnalon Jimmy gyerekei közül az akkor még kisfiú Adrián a nappaliban aludt, mit sem sejtve abból, ami a házban történt. Majd a kórházból hazatérve a családtagok próbáltak nem előtte sírni, de a kisfiú valamit mégis megérzett a tragédiából. A család már csak annyit látott, hogy felmegy Szebasztián szobájába, ahol az édesapja képét simogatta, miközben azt kérdezgette: „Apucikám, ugye nem halsz meg?”