Mónika tinikorától rajongott a sármos színészért

Kislánykora óta rajongott Mónika a népszerű színészért, ő lett álmai férfija. Sokszor küldött jelet a sors arról, hogy dolguk van egymással, de csak évtizedek múlva teljesedett be a szerelmük. STRAUB DEZSŐ 18 évvel fiatalabb párja mesélte el lapunknak kül

– Akkor ért a villámcsapás, amikor megláttam Dezsőt egy tévéműsorban – idézi fel mosolyogva Cserháti Mónika. – Énekelt, táncolt, mesélt az életéről. Ekkor még csak 12 éves voltam, Dezső pedig 30 éves és házas. Én egy gyereklány rajongásával néztem rá, de azt már biztosan tudtam, hogy ő egy vonzó férfi. Kitettem a fotóját a szobám falára, közben alig vártam, hogy újra és újra mehessek a szüleimmel a Vidám Színpadra, persze csak akkor, ha Dezső játszott valamelyik darabban. Sok szerepében láttam: nemcsak a külseje, a stílusa és a sokszínű tehetsége is magával ragadott. Először édesanyámnak beszéltem az érzéseimről, aztán apámnak is, de azt gondolták: ez csak egy tinédzserkori fellángolás, és majd elmúlik. Ám az érzéseim idővel sem változtak. Hihetetlen élmény volt, amikor egyszer egy balatoni strandon Dezső pont mellénk tette le a törülközőjét a két fiával! Bár egy szót se váltottunk, éreztem, hogy ez a találkozás nem csak a véletlen műve… Aztán 21 évesen Németországba kerültem asszisztensnek egy orvos mellé, és még abban az évben hazalátogattam az unokabátyám esküvőjére. Itthon az első dolgom az volt, hogy jegyet vegyek a Vidám Színpad új darabjára. Apukám odavitt a színházhoz, és csodák csodájára Dezső pont mögénk parkolt le! Nem szállt ki azonnal az autóból, utóbb kiderült: az 5 órási híreket hallgatta. Én annyira zavarban voltam, hogy apukámnak noszogatnia kellett, hogy szálljak már ki a kocsiból. Óriási meglepetésemre Dezső utánam jött, és a jegypénztárnál mögém állt. Beszélgetni kezdtünk, majd kedvesen, barátilag felajánlott egy jegyet egy másik előadásra. Pár nappal később már vissza kellett utaznom Németországba a munkám miatt, ekkor hosszú időre elszakadtunk egymástól.

– Olyan a kapcsolatunk, mint a jó bor: sokáig érlelődött, hoszszú próbán ment át, mire szerelem lett belőle

– mondja

Straub

Dezső. – Ezt a barátaink is hamar megérezték, és egyre többen kezdték mondogatni, hogy olyanok vagyunk, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást. Pedig ők nem is tudtak arról, hogy valóban milyen nagy idő telt el az első találkozásunk óta, hiszen korábban nemigen beszéltünk senkinek a közös múltunk apró kis történéseiről. Én is hiszek a sorsban, úgy gondolom, ezt már első látásra megéreztük egymásban, és ezért maradhatott meg köztünk a különleges vonzalom a távolság és a soksok, közben eltelt év ellenére is.

Éjfélkor jött a hívás

– Levelet írni nem akartam neki, mert azt gondoltam, úgyis százával kapja a nőktől a szerelmes vallomásokat. (Jól sejtettem: később megmutatta, hogy szó szerint zsákokban őrizte a rajongói leveleket!) Éltem tovább a németországi életemet: a közben eltelt 15 évben férjhez mentem és gyermekem született. Két, budapesti látogatásomkor megnéztem Dezsőt a színházban a kislányommal együtt, előadás után gratuláltam neki, és egy kis baráti beszélgetés volt köztünk. Akkoriban tényleg csupán úgy gondoltam rá, mint egy remek színészre és kedves emberre. A férjemnek is meséltem arról, hogy régen milyen nagy rajongója voltam Dezsőnek, és hogy nem történt köztünk semmi több. De később, a válásom után sem számítottam rá, hogy kölcsönös érzések lehetnek köztünk, és elmélyülhet ez a kapcsolat. Pedig kamaszlányként sokat ábrándoztam arról, milyen lenne, ha együtt élnénk, ám ez elérhetetlen álomnak tűnt. Újabb évek teltek el, aztán az egyik közösségi oldalon bejelöltem őt ismerősnek. Visszajelölt. Ez 2009-ben volt, amikor a kislányommal már hazaköltöztünk Magyarországra. Dezsővel megírtuk egymásnak, mi történt velünk a legutóbbi beszélgetésünk óta, és kiderült: már több éve elhunyt a felesége, később született egy kislánya, de nem él együtt a gyermek