A sport maradt az élete az amputált lábú pályabírónak

Ha kedve szottyan, a speciális protézissel kerékpárra pattan

A Blikk 2018 októberében írt a súlyos balesetről

László szeret teqballozni, a sportág nagykövete lett

Harcosként előretekint László Attila. Nem panaszkodik, pedig neki aztán tényleg lenne rá oka. 2018 júniusában, a német túraautó-bajnokság (DTM) magyarországi futamán majdnem végzetes, ám így is rendkív ül súlyos balesetet szenvedett, ami örökre megváltoztatta az életét. Az egyik versenyző autója a boxutcában megcsúszott a vizes talajon, és telibe trafálta a pályabíróként dolgozó Lászlót, akinek a bal lábát térd alatt sajnos amputálni kellett. Ilyen borzalmas csapás után sokan magukba roskadnának, rengetegen összeomlottak volna. De László Attila bebizonyította és bizonyítja a mai napig, hogy milyen kemény ember, azóta protézissel él teljes életet. Szerető család veszi körül,

László Attila a balesete óta tesztvezetésen is részt vett már a Hungaroringen ami óriási erőt ad neki. Próbál sportolni: fut, biciklizik, duatlonozik, emellett előszeretettel űzi a magyar fejlesztésű teqballt, amely az asztalitenisz focilabdával játszott változata.

– A teqballnál dolgozom. Amellett, hogy űzöm a sportágat, egyfajta nagyköveti szerepet is betöltök. Igyekszem minél több helyen, széles körben népszerűsíteni – magyarázta a még mindig csak 33 éves korábbi pályabíró. – Kaptam egy speciális protézist sportolásra. Elég érdekes élményt ad, gyorsan tudok vele futni, majdnem úgy, mint régen. De emellett rendszeresen gokartozom, biciklizem és duatlonozom.

László Attilát nemrégiben óriási öröm érte, másodszor is édesapa lett.

– Megszületett a kisfiam, úgyhogy eléggé mozgalmas az életem. Szerencsére ő, a kislányom és a feleségem is jól van. Izgultam, milyen lesz kétszeres apukának lenni, de csak csodákat tudok róla mondani. Mindkét gyermekemet ugyanúgy szeretem, bearanyozzák a mindennapjaimat – mesélte László, aki korábban nyomdai grafikusként dolgozott.

Bá r boldog életet szeretne élni, sajnos nemritkán előfordul, hogy fizikai fájdalmat érez.

– Nem jellemző rám, hogy panaszkodnék, de gyakran fáj a csonkom. Volt olyan nap, hogy a kislányommal el akartam menni a játszótérre, de le kellett róla mondanom. A fantomfájdalomra egyébként kapok gyógyszert. Természetesen vannak nyugodt napjaim, ezeket nagyon sokra értékelem – tette hozzá.