Fotel és képek dukáltak az ÁVH vezetőinek
Kötelező felszerelés volt az irodákban Rákosi Mátyás és Lenin portréja
BUDAPEST — Bizonyára sokan emlékeznek Bacsó Péter Tanú című filmjében Virág elvtársra, aki fényűzően berendezett irodájában vacsorázni fogadja Pelikánt, a bamba gátőrt. Ki gondolná, hogy a szobabelső filmbeli berendezéséhez, megjelenítéséhez Bacsó Péter rendező komoly kutatásokat végzett, hogy az minél korhűbb legyen, de az még meglepőbb, hogy a rettegett ÁVO-ban, majd az utódszervezet Államvédelmi Hivatalban külön utasítások, háziparancsok rendelkeztek arról, hogy az egyes beosztásokhoz milyen irodaberendezések tartoznak.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Tör téneti Levéltára most hozott nyilvánosságra egy 1952-ben keltezett utasítást, ami az irodabútorok rendszerének és normájának megállapításáról szólt. Kiderült, hogy a kérdést komolyan szabályozták: minden beosztáshoz megfelelő bútor járt, így a főosztályvezető kárpitozott fotel és csipketerítő mellett négy képet is kapott, amelyek kötelező elemei voltak az igényes dizájnnak. Lenin és Sztálin, a szovjet kommunista párt két bálványozott vezetője mellett kötelezően helyet kapott Rákosi Mátyás, az ország teljhatalmú ura, valamint
Dzerzsinszkij, akinek a szovjet titkosszolgálat, a KGB alapítójaként szintén ott volt a helye a vezetők szobáinak falán. Ez az arcképsorozat csoportvezetőkig járt, viszont a hierarchiában lejjebb levő előadók már csak Rákosit kaptak a szobájukba – utal a szorosan szabályozott rangsorra Müller Rolf történész, a korszak politikai rendőrségének kutatója.
– Az állami vezetők arcképének kihelyezése egyébként is kulcskérdés volt, arról más fórumokon is születtek döntések – igyekszik árnyalni a képet a kutató. 1948-ig, mielőtt a Mag yar Dolgozók Pártja (MDP) teljesen el nem foglalta a hatalmi kulcspozíciókat, az volt a szokás, hogy az állami vezetők mellett, történeti nagyságok – például Kossuth Lajos, Ady Endre – portréi díszítették a különböző helyiségeket. De 1948 novemberében már személyesen Kádár János akkori belügyminiszter rendelkezett arról, hogy a pártban elfoglalt posztok szerint kell a sokszor idealizáltan megfestett faliképeket szétosztani.
– Ekkor Rákosiból 1500-at, Szakasits Árpád akkori köztársasági elnökből 300-at, Kádár-képből pedig 200-at kellett elhelyezni a különböző hivatalok irodáiban – idézett egy tanulmányt a történész.