Batáta a konyhakertben és a balkonládában

Az édesburgonya vagy más nevén a batáta (Ipomoea batatas) vagy jamgyökér napjainkban igen elterjedt konyhakerti vetemény. Főként a délalföldi homokon termesztik sikerrel. Édeskés gumója kissé emlékeztet a krumplira, bár annak nem rokona. Készítenek belőle lisztet, melyből finom, ám különleges kenyeret sütnek, keményítőt és szeszt is gyártanak. Henger alakú gyökérgumóinak húsa lehet fehér, sárga, narancssárga, rózsaszín, vörös vagy lila. A levelei is fogyaszthatók, állati takarmányként is adhatók a szárral együtt. Kiskertben érdemes ültetni, mert egyelőre még nincs kimondottan rá jellemző betegsége (vagy legalábbis nem ismerjük), a nálunk honos rovarkártevők szintén elkerülik. Gombabetegségek elleni vegyszeres védekezést igényelhet. Gyomirtásra és öntözésre szorul.

Városi kertészetekben egyre gyakrabban használják a batátát dísznövényként. Bár köztudott, hogy nem télálló, hiszen trópusi növény, a májusi fagyok után nyugodtan ki lehet ültetni virágládába vagy nagyobb cserépedénybe. Jól mutatnak együtt a világoszöld, a sötétzöld és a vörös (sőt kékesen lila, majdnem fekete) levelű változatai. Nem csak a gumó, az egész növény fagyérzékeny. Szára lágy, nem fásodó, így egynyári dísznövényként nevelhető. Szépen takar, dúsan bokrosodik, 25-40 cm magasságot ér el, halványlila apró virágokat bont.

Eredetileg kúszónövény. A tűző napot jól tűri, de levelei félárnyékban szebbek. Júniustól októberig virágzik. Talaja lehet homokkal bőven kevert általános kerti föld. Vízigénye közepes, de nem tűri a pangó vizet. Gumóit a következő évben hajtathatjuk meleg, 25-30 fokos huzatmentes helyiségben. Dugványozással, esetleg gumóinak osztásával, szaporítható mindegyik változata.