Használjuk okosan az okoseszközöket!
Miért veszélyes a sok kütyüzés, hogyan szabhatunk megfelelő korlátokat?
Fontos hangsúlyozni, hogy a médiakezelésnek – ami egy tanult viselkedés – sajnos még nem alakult ki a kultúrája. Öt szülőből négy azt hiszi, a gyermekére jótékony hatással van, fejleszti az okoseszköz, ám a korlátok nélküli használatból sokkal több kár származik, mint haszon. Tisztában kell azzal lennünk, hogy a virtuális játékok, alkalmazások dopaminhatással (a dopamin egy igen jó érzéssel járó belső doppingszer, ezért az egyik boldogsághormonnak is nevezik) dolgoznak, ami az éretlen idegrendszert rendkívül erősen befolyásolja, függőséghez vezet. És hiába próbáljuk elaltatni a lelkiismeretünket, hiába hitegetjük magunkat, hogy a mi gyerekünkkel ez nem történhet meg, mi, szülők vagyunk a felelősek, mert a lurkók ezt egyedül nem tudják szabályozni.
Mozgás, mozgás
– Óvodás- és kisiskolás korban nagyon fontos, hogy minél több „igazi” tapasztalatot szerezzenek a gyerekek, például valóságos játékok vagy társas kapcsolatok terén. Emellett érdemes tudni, hogy a mozgás olyan fontos idegrendszeri kapcsolatokat hoz létre – ellentétben a virtuális ingerekkel –, amely alapfeltétele az írás-olvasás-számolás elsajátításának. De például fejlett egyensúlyérzék esetén a logikus gondolkodás sem okoz majd nagy fejtörést a gyereknek – mondta dr. Pécsi Rita neveléskutató.
Valós tapasztalatok
A virtuális játéktérben veszély esetén csak meg kell nyomni egy gombot, és máris minden megoldódott. De a valóságban ez nem így működik, például a tesót nem lehet egy gombbal irányítani – pedig a konfliktusokat meg kell oldani, ám a „kütyü” erre nem tanít meg, ahogyan a kudarctűrésre sem.
Ne feledjük, hogy csak a játékkal előkészített agy képes a hatékony tanulásra! Azaz valóságos játék közben fejlődik igazán az agyunk. Nem véletlen például, hogy a NASA szakembereinek az egyik fontos kérdése a felvételizőkhöz ez: Mit játszott gyermekkorában? Ha valaki a számítógépezést említi, akkor sajnos nem nyer felvételt, mert a „kütyüzés” következtében az illető kevésbé lett kreatív.
Mit tehetünk?
A túlzásba vitt gépezés nagyobb dopamintermelést eredményez a szervezetben, ami függőséghez vezet. Ezt határozott szabályokkal és szűrők beiktatásával lehet megelőzni. Sokat segíthet például, ha az otthonunkban médiamentes övezeteket alakítunk ki, illetve az okoseszközök helyett élményeket kínálunk fel – amelyek örömmel, izgalommal és felfedezéssel járnak. Vagy különféle felelősségteljes feladatokat adunk: ilyen például egy kisállat, egy növény gondozása, vagy egy könnyebb háztartási munka. A lényeg a tapasztalatgyűjtés, hagyjuk a gyerekeket kísérletezni, tévedni, és a hibát önállóan kijavítani. És ne feledjük, hogy az igazán örömteli tevékenységekhez kis barátokra is nagy szükség van!