1001 km-es futóversenyt nyert
GÜTENLAND — 1001 kilométer tíz és fél nap alatt: magyar versenyző nyerte a világ leghosszabb terepfutóversenyét! Barta László élete talán legnagyobb kihívása volt a németországi Megarace, gyakorlatilag másfél héten át futott szinte megállás nélkül a 24 ezer méteres szintkülönbséggel nehezített távon, amelyet végül 254 óra és 12 perc alatt teljesített. Sokat elmond az eredményéről, hogy a második helyezett svájci Simon Gfellert 12 órával később ért célba...
– Komoly kihívás volt számomra ez a verseny. Jó pár év kihagyás után, január óta készültem rá, átlagban heti nagyjából 70 km futással. A célom az volt, hogy kilenc nap alatt teljesítsem a távot, végül másfél nappal hosszabb lett, de nem vagyok elégedetlen – árulta el lapunknak Barta.
A viadal során 74 ezer kalóriát
Első helyen végzett Barta László, a második 12 órával később ért célba. Ez is jelzi, milyen fantasztikus teljesítményt nyújtott a magyar sportoló égetett el, azaz naponta több mint 7000 kalóriát kellett pótolnia. Csak összehasonlításképpen: egy átlagos felnőtt férfi napi 2000 kalóriával „tölti fel” a szervezetét.
– Az étvágyammal nem volt baj… Igazából mindent ettem, amivel a szervezők készültek, elsősorban tésztás leveseket, illetve verseny közben müzliszeleteket, energiaszeleteket. Főleg szénsavas vizet ittam, de kólából és kávéból is rengeteg fogyott. Végül három kilót adtam le egyébként, míg a 2016-os, 640 km-es versenyemen tíz kilót vesztettem. Szerencsére most sikerült jól megoldani az étkezést – árulta el a sportoló.
Barta elmondása szerint erővel jól bírta az embert próbáló versenyt, akadtak azonban fájdalmas pillanatai.
– A lábam szinte teljesen szétment, rengeteg vízhólyag képződött a talpamon, volt, hogy ráállni is alig tudtam. A rendezők nagyon szigorúan vették ennek az ellenőrzését, volt, akinek félbe kellett hagynia a versenyt, mert nem volt megfelelő állapotban a folytatáshoz. Emiatt engem is kétórás kényszerpihenőre köteleztek, hogy legyen egy kis idő a talpamnak regenerálódásra. Egyetlenegy pár, nem kimondottan márkás cipővel csináltam egyébként végig a versenyt, utólag azt mondom, ezt sokkal jobban meg lehetett volna oldani – vélekedett.
A navigáció miatt folyamatos koncentrációt igénylő versenyen az alváshiánnyal is meg kellett küzdeni.
– Nagyjából 70-100 kilométerenként, az ellenőrző pontoknál tudtam pihenni. Az első napot még végigfutottam, a második-harmadik nap már másfél órát aludtam, később 2,5 órás alvások is becsúsztak. Összességében átlagban nagyjából napi két órát alhattam – mesélte Barta.