megszűnt dobogni” „Egy órán át vert a szíve, aztán
► A szülők szerint nem tájékoztatták őket megfelelően, és a kicsi életképes volt
BUDAPEST — Egy óra a kórházi ágyon – csupán ennyi jutott Laczkó Majának és Laczkó Zoltánnak újszülött gyermekükkel a közös életből. Kislányuk, Tamara Tori 21. hétre született, 378 grammal, de egy óra múlva örökre elaludt édesanyja mellkasán. A család szerint az érintett kórház megsértette a terhesség alatt elvárható gondosságot, ami aztán a tragédiához vezethetett. Történetüket azért osztják meg a nyilvánossággal, hogy más család ne járhasson úgy, mint ők.
Maja és Zoli tavaly decemberben tudta meg, hogy gyermekük lesz. A hír hallatán madarat lehetett volna fogatni a párral, lapunknak csillogó szemekkel meséltek a babavárás időszakáról. A hangulat azonban pillanatok alatt komorrá változott, amikor felidézték a szülést.
– Mivel korábban koronavírusos voltam, a kórházban kerestem fel egy nőgyógyászt, aki elvállalta a gondozásomat. Minden rendben volt a 15. hétig, amikor is elkezdtem görcsölni. Azt mondták, csak akkor mehetek haza, ha tünetmentes vagyok, de végül úgy engedtek el, hogy még véreztem – vágott bele nagy sóhajok közepette Maja.
A nő később visszakerült a kórházba, ahol egy aktuális genetikai vizsgálaton kromoszóma-rendellenességet állapítottak meg. Maja és párja megijedt, ám hiába kérdezték, ez pontosan mit jelent, állításuk szerint az orvosok nem tudtak érdemleges válaszokkal szolgálni.
– Két percünk volt eldönteni, hogy vállaljuk-e a magzatvíz-mintavételt. Az egész terhesség alatt és abban a pillanatban is azt éreztem, hogy elveszett vagyok, nem tájékoztatnak megfelelően. Elém tettek egy papírt, amit a nőgyógyász tanácsára aláírtam. Egy rizikós vizsgálatról van szó, 0,03 százalék a vetélés esélye, nem lehet pillanatok alatt dönteni, mégis muszáj volt. Nálam sajnos a vizsgálatkor megrepedt a magzatburok, ami beindította a szülést. Azt mondták, nincs esély arra, hogy a babámat megmentsék – folytatta Maja, hozzátéve: a kromoszóma-rendellenességek kockázata 1-2 százalék volt, valamint a patológiai eredmény is azt támasztotta alá, hogy a magzat egészséges volt, így úgy érzi, indokolt sem lett volna a vizsgálat.
Maja kislánya végül 21. hétre született meg, ám inkubátorba nem kerülhetett. Hazánkban ugyanis az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásának megfelelően a koraszülöttek életben tarthatóságának határa a 24. hét vagy az 500 gramm, valamint a 30 centiméteres testhossz, de megkezdik a koraszülött magzatok ellátását és kezelését, amennyiben életjelenséget mutat a kicsi.
– A mellkasomra fektették a picit, akit a törvények szerint el sem nevezhetnék. Hiába szültem meg, hivatalosan nincs születésnapja, a halál időpontját sem állapítják meg ilyenkor. Több mint egy órán át vert a szíve, aztán megszűnt dobogni. El kellett engednem –mesélte könnyek között Maja, miközben Zoltán kezét szorította.
– Végig mellette voltam. Nem értettem, hogyan történhetett ez meg. Amikor a testét ki akartuk kérni, rengeteg papírozásra volt szükség, hogy egyáltalán elhamvaszthassuk. Egy órát élt, velünk volt, próbált lélegezni. Nem hagyhattuk csak úgy ott – mondta Zoltán, aki párjával együtt ügyvédhez fordult.
– Megpróbáljuk a peren kívüli megegyezést, mert úgy véljük, a kórház az elvárható gondosságot sértette meg. Álláspontunk szerint a kórház orvosa Maja beleegyezésével, de kellő indikáció, orvosi tájékoztatás nélkül végezte el az amniocentézist, ennek következtében Majánál spontán vetélés zajlott le – nyilatkozta lapunknak dr. Ábrahám László, a család ügyvédje.