Hősként búcsúztatták Sándort
Azon a telephelyen dolgozott, ahol a két éve Tokajnál meggyilkolt pénzkísérő Az apa két gyermeket hagyott hátra árván, akik még nem tudnak a tragédiáról
UNGVÁR — Ukrán nemzeti színű virágkoszorúk borították be a koporsót. A nemzeti lobogót egy katona tartotta, bajtársai fegyverrel álltak díszsorfalat a szertartáson. Sándor bekeretezett fotóját is egy egyenruhás fogta a fejfa előtt, miközben a katonai tiszteletadás lövései dördültek a hűvös márciusi napfényben fürdőző ungvári temetőben.
Így búcsúztatták tegnap délután egy órakor az orosz– ukrán háborúban hősi halált halt, magyar származású katonát, Kis Sándort, aki a véres fegyveres konfliktus első napjaiban vesztette életét.
A mindössze huszonkilenc éves férfi az ukrán haditengerészetnél szolgált szerződéses katonaként, és az orosz invázió elején hunyt el, amikor rakétával felrobbantották a hajóját.
A magyar származású katona szülei és testvére a magyar határhoz közeli Ungváron élnek, éppen ezért ott, a helyi sírkertben vettek tőle búcsút katonai tiszteletadás mellett. Felesége több mint ezer kilométert vonatozott Kárpátaljára az otthonukból, a Feketetenger partján fekvő Ocsakov városából.
– A gyermekeink csak ötés hatévesek, és még nem tudják, hogy mi történt, ezért őket nem hoztam magammal, a nagyszüleik vigyáznak rájuk. A fiúk tisztában vannak vele, hogy az apjuk katona és a hazájáért harcol. Egyre többet beszélek nekik arról finoman, hogy a háború sajnos mivel jár, próbálom szépen lassan, apránként felkészíteni őket a szörnyű hírre – mondta el a szertartás előtt a Blikknek a hős katona özvegye, Mária.
Búcsút vettek tőle rokonai, barátai, katonatársai és a városi vezetők is. Kis Sándor posztumusz 3. fokozatú bátorságért kitüntetést kapott, a családjának pedig a hadsereg búcsúlevelét is átadták.
Információnk szerint a holttestét sokáig vizsgálták a szakemberek, a szállítását pedig a katonaság intézte.
Kis Sándor még tizenkilenc esztendősen, 2012-ben vonult be önkéntesként, és már a Krím 2014-es megszállásakor is egy aknaszedő hadihajón teljesített szolgálatot. Amikor az oroszok ultimátumba adták, hogy adják meg magukat,
ő a társaival elénekelte Ukrajna nemzeti himnuszát.
Sándornak és Máriának rengeteg terve volt: szerettek volna még gyerekeket, utazni, és egy saját házat is vásároltak volna maguknak. Életük végéig terveztek, de a háború mindent megváltoztatott.
– Még akkor is reménykedtem abban, hogy él, amikor sokáig nem értem el telefonon. Amikor kiderült, hogy egyik kórházban sem ápolják, elmentem a halottasházba. Tucatnyi egymás mellett fekvő férfi között a mellén lévő névcímke alapján azonosítottam – mondta korábban lapunknak az özvegy.
Sándor családjában nem ő az első, aki háborúban veszítette életét: 2015-ben az édesapja Donyeckbe ment harcolni, azóta semmi hír nem érkezett felőle.