Összedobják a helyiek a pénzt a Velencei-tóra
Összefogtak a tóparti települések polgármesterei. Ez az utolsó pillanat?
VELENCE — Az eget kémlelik a vízért aggódó helybéliek. Szerdától esőt, a hét végére kiadós csapadékot jósolnak a meteorológusok, ha tévednek, az akár beláthatatlan következményekkel járhat a hatodik éve csökkenő vízszinttel küszködő Velencei-tavon. Ám ez sem elég a tó, a leapadt tározók feltöltéséhez, a víz utánpótlását sürgősen meg kell oldani.
Aszályos, vízszegény nyár lesz az idei. A Velencei-tó vízszintje most alig egyméteres, ez a vízállás természetes módon nem fog emelkedni a csapadékszegény időszakban. A prognózisok szerint a nyár sem lesz esős, nem kizárt, hogy ha nem történik külső beavatkozás, akkor újabb fél métert veszíthet a vízfelület.
Gárdony, Pákozd, Agárd és Sukoró vezetői szerint egy harmincéves vízvezetékrendszert kellene felújítani kormányzati segítséggel, a költségekhez a települések is hozzájárulnak. Tóth István, Gárdony polgármestere állt a kezdeményezés élére, aki elmondta, ezzel a megoldással talán vissza lehet állítani az ideális vízszintet, de az igazi megoldás újabb tározók, csatornák építése lenne. Magyarország kormányát is tájékoztatták a helyzetről és az összefogásról, bízva abban, hogy országos szintű támogatást kapnak a Velencei-tó megmentéséhez.
Gerhard Ákos, Velence polgármestere is aggódik a tóért. A Blikknek elmondta: az is fontos, hogy a tó jelenlegi vizét megtisztítsák, ne mocsarasodjon el, mert ez is a vízszint csökkenésével jár. Egy biológus kutatókból álló csoport már kidolgozta ennek a tervét, a tó élővilágára is jó hatással lesz, ha a tó vize, a tó medre megtisztul.
1865-ben, egy tízéves aszályos időszak után úgy eltűnt a víz a mederből, hogy Agárdról Sukoróra nyílegyenesen, a medren keresztül át lehetett menni szekérrel. A legenda szerint ebben az évben a fehérvári honvéd huszárezred katonái is itatni jöttek volna a Velencei-tóhoz, ehelyett itt gyakorlatoztak, porzott a lovak patái alatt a meder homokja.
Balogh Gábor nyugdíjas gárdonyi vízirendőr szerint ezek a történetek csak félig valósak, a tó medre nem egyenletes, a legnagyobb szárazság idején is volt víz a mélyebb területeken.
– Most is hasonló lehet a helyzet, mint 157 évvel ezelőtt, pedig ma már mesterséges csatornák is biztosítják az átlagos, másfél méteres vízszintet. Azt tudni kell, hogy a Velencei-tó szikes állóvíz, ami könnyebben kiszárad, apad, változik. A baj most az, hogy a tározók is kiapadtak, a tó meg nem tárol vizet, 165 centis téli víz kell ahhoz, hogy tavasszal ne legyen gond. Ez évek óta nincs meg, a tározók pedig nem bírnak ki még egy aszályos évet, cselekedni kell, hogy megmaradjon a tó. Amit egyébként az 1920-as években egyszer már „eltemettek”, de akkor sikerült megmenteni és csodás üdülőhellyé varázsolni a tóparti településeket.
A Velencei-tó mellett hazánk harmadik legnagyobb folyója, a Dráva is súlyos nehézségekkel küzd, ugyanis a legutóbbi ellenőrzésnél mind a négy mérési ponton mínuszos értékeket produkált. A mellékfolyó jelenlegi állása szerint –40 centiméteren áll Drávaszabolcsnál, ez csupán 15 centiméterrel marad el a legkisebb vízszinttől, amit valaha mértek hazánkban, szintén a Drávánál. A folyómeder majdhogynem teljesen kiszáradt, keresztül lehetne gyalogolni rajta.
És amint arról a Blikk a múlt héten beszámolt: a Balaton vízszintje is tíz centivel elmarad az ilyenkor szokásostól.