Bevodkázva akartak disszidálni a szovjetek
▶ Szergej elvesztette a kódkulcsot, miközben Ausztria felé száguldott
GYŐR — Az orosz katonákról az elmúlt hetekben számos elrémisztő történetet olvashattunk főként az ukrán városokban elkövetett tettekről. Mindeddig csak a kiváltságosok, leginkább a szűkebb pártvezetés tudhatott arról, hogy a rendszerváltást megelőzően Magyarországon sem viselkedtek mindig a szocialista erkölcsök normái szerint az itt állomásozó szovjet egyenruhások, legalábbis erről tanúskodik az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára által publikált jelentés.
Az 1981-es történet nem szűkölködik az akciófilmekbe illő részletekben, két főszereplőjét csak Konsztantyinként és Szergejként nevezték. Két társukkal engedély nélkül távoztak a Vöröshadsereg úti szovjet katonai objektumból.
A jelentés szerint célirányosan haladtak, különböző helyeken nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztottak.
A jelentés szerint csatlakozott hozzájuk egy szobafestő, aki maga is lépést tartott a poharazásban a vodkán edződött társasággal. Az éjfél a győri ÉDÁSZ-csónakházban találta a hangulatba került társaságot. A levéltári dokumentumok így fogalmaznak: dorbézoltak, hangoskodtak, fajtalankodtak. Vélhetően a magyar kísérő nem teljesített jól, ugyanis iszonyúan megverték, több rúgást is kapott, bordatörésekkel szállították kórházba.
Egy szemtanú látva az elfajult előjátékot, kihívta a rendőröket,
Elvtársak
Negyven évig voltak hazánkban szovjet katonák a laktanyákban. Képünk illusztráció ám az este csak ezután vett igazi kalandos fordulatot.
Szergejék menekülőre fogták a dolgot, a győri tűzoltóság telepén találtak egy járművet, amelyben benne volt a slusszkulcs. A kapunyitással nemigen bajlódtak, a zárt kaput a száguldó jármű porrá zúzta. Ezután világítás nélkül, vagy 100 kilométeres sebességgel hajtottak az M1-es úton Mosonmagyaróvár felé. Az irány arra enged következtetni, hogy Ausztria lehetett a végcél, mondhatni, dezertőrre itták magukat.
Egy bátor rendőrjárőr megpróbálta őket megállítani – sikertelenül. A gépkocsi viszont nem bírta a tempót, a szocialista márka egyszerűen lángolni kezdett, s így a magyar rendőrök bilincse kattant Szergejék csuklóján.
Szergej, aki szovjet alakulat rejtjelezője volt, az éjszaka folyamán elvesztette a zubbonyát, és annak zsebében volt az alakulat szigorúan titkos rejtjelező gépének kulcsa és az érvényes kódkulcs is: ez már egy fél halálbüntetés.
A levéltári jelentés innentől szűkszavúan fogalmaz. „Intézkedés: a szovjet katonákat átadták a szovjet parancsnokságnak, valamint értesítették a megyei és városi pártbizottság első titkárait is.”
– Minden valószínűség szerint olyan kódkulccsal akarhatott Nyugatra szökni a kiskatona, amely segítségével a szovjet hadsereg magyarországi alakulatainak legmagasabb szintjén kommunikáltak a parancsnokok. Ez a kódrendszer tette lehetővé, hogy kívülről ne lehessen lehallgatni ezeket az üzenetváltásokat – mondta el a Blikk kérdésére Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő. Hozzátette, ezeket rendszeres időközönként cserélték. Ám a szovjeteknek abban az időszakban éppen az volt az egyik legfőbb aggodalma, hogy az itt állomásozó kiskatonák átszöknek a határon egy ilyen kódkulccsal. Ez lehetőséget teremtett volna a rendszer tanulmányozására, feltörésére is – fűzte hozzá a szakértő.