Bujtor István eldugta
Koltai ruháit Barátai mindig számíthattak rá, és arra is, hogy előbb-utóbb megtréfálja őket
BUDAPEST — Rengetegen szerették, a munkásságán kívül humoráról is híres volt Bujtor István, aki idén lenne nyolcvanéves. Bárkit képes volt felvidítani, ha azt látta, rosszabb passzban van. De olykor kisebb cselszövésekkel is szívesen szórakoztatta magát és barátait.
– Elképesztően jó humorral volt megáldva, ugyanakkor, ha munkáról volt szó, rendkívül szigorú volt. De mindig tudtam vele jóízűeket nevetni – mesélte lapunknak Koltai Róbert, aki többször dolgozott együtt Istvánnal. – Egyszer éjszaka az ő javaslatára bevetődtem a Velencei-tóba egy meleg nap után, de nem volt nálam
Koltai szerint Bujtor munkában nem ismert tréfát
fürdőnadrág. István eközben összeszedte a parton hagyott ruháimat, és eldugta őket, miközben én mit sem sejtve lubickoltam a vízben. Amikor kimentem, sehol sem találtam a ruháimat. Aztán kiderült a turpisság, jót nevettünk rajta, és végre felöltözhettem – mesélte a Jászai-Mari díjas színész, aki a mai napig őszinte szeretettel emlékszik vissza a filmrendezőre. – Hatalmas veszteség, hogy ő már nincs velünk. Nagyon jó ember volt, mindig lehetett rá számítani, és ha egyszer-egyszer kölcsönkértem tőle, akkor még arra is vette a fáradságot, hogy elhozza nekem, amit kértem. A munkában pedig profizmusra törekedett – mondta kissé elérzékenyülve.
A két színművész 1984-ben Székesfehérváron egy szezon erejéig játszott együtt az Egerek és emberek című Steinbeck-darabban.
– Legendás szerepek ezek. Ő volt az óriás, Lennie, aki mindig bajba kerül, én meg a védelmezője, George. Ezt sosem felejtem el, fontos darab volt az életünkben, hiszen ez a két erős férfikarakter nagyon közel állt egymáshoz, Istvánnal pedig jó csapatot alkottunk – elevenítette fel a csaknem negyvenéves emléket Róbert.
Gór Nagy Mária az 1981-ben bemutatott Haladék című film forgatásain ismerte meg Bujtor Istvánt, akivel onnantól kezdve örök barátok lettek. Nem sokkal ezután készítették A Pogány Madonnát, amely Mária egy zűrös korszakában forgott: nem sokkal azelőtt vált el az első férjétől, Szurdi Miklóstól.
– István rengeteget segített nekem akkor is, meg persze azután is, ha szükségem volt rá, mindig támogatott. Örök igazság, hogy nem a szavak, hanem a tettek számítanak, és ezt ő tudta. Akármennyi munkája, teendője volt, szakított rám időt, és ezért örökre hálás leszek neki. Pótolhatatlan személy az életemben, a legjobb barátom volt – idézte fel pályatársa alakját a színésznő.
A barátságuk valóban életre szóló volt, jelenlegi férjével, Gulyás Budával együtt rendszeresen összejártak Istvánnal és feleségével, Bujtor Judittal. Mária emlékeiben a mai napig élénken él az a nap, amikor Bujtort életveszélyes állapotban kórházba vitték, miután váratlanul rosszul lett.
– Emlékszem, hogy épp egy pihentető üdülésen voltam, amikor megtudtam, hogy élet és halál között van. Szíven ütött a hír, azt gondoltam: lehetetlen, hogy ő ne legyen velünk – emlékezett vissza a szörnyű napra a színésznő. Mindenki szerette, csodálatos barát volt, kívánni nem tudtam volna jobbat.