Édesanyja mellé temetik a tékozló fiút
BUDAPEST — Teljesül Klapka Dennis utolsó kívánsága. A Blikk információi szerint az elidegenedett kapcsolat ellenére a péntek este tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatalember testvérei úgy döntöttek, hogy édesanyja, Mary Zsuzsi mellé helyezik örök nyugalomra Klapka György legkisebb fiát.
Dennis igazán sosem dolgozta fel azt a traumát, amelyet Mary Zsuzsi több mint tíz évvel ezelőtt, karácsonykor elkövetett öngyilkossága jelentett, két éve ő maga vallotta be lapunknak, hogy nem volt képes kimenni a sírjához.
– Kilenc éve nem gyűjtöttem elég lelkierőt ahhoz, hogy kimenjek édesanyám sírjához – mondta akkor lapunknak Dennis, aki azt is bevallotta, ugyan rettenetesen hiányzik neki az asszony, akinek az életét köszönheti, a Mama című dallal 1969ben Táncdalfesztivált nyerő énekesnő nem volt egy mintaanya.
– Keveset kaptam egész Bár nem volt tökéletes a kapcsolatuk, Klapka Dennisnek nagyon hiányzott az édesanyja, Mary Zsuzsi életemben tőle. Nem takargatott be este, nem mesélt, nem jártunk együtt kirándulni, mint más családok – sorolta akkor a fiatal Klapka fiú, akit talán azért is mardosott a lelkiismeret, mert saját bevallása szerint édesanyja azért vetette el az életét, mert nem kapott elég szeretetet a gyerekeitől.
A lapunknak tegnap nyilatkozó Erdei Márton, aki több mint fél órán keresztül próbálta újraéleszteni a lakásában rohamot kapó barátját, elárulta, Dennis sokat emlegette az édesanyját.
– Nagyon hiányzott neki az anyukája, és az volt a vágya, hogy ha elmegy, vele lehessen – árulta el Márton, ez a kívánság pedig úgy tűnik, teljesül is.
– Úgy tudom, Dennis húga, Sandy vette kezébe a temetés szervezését, és azt tervezik, a hamvasztás után Mary Zsuzsi mellé helyezik az urnáját – tudtuk meg egy baráttól, aki úgy gondolja, a tragédia a levegőben lógott.
– Napi 40-50 ezer forintot költött piára és cigire. Nemrég úgy döntött, eladja a lakását, amelyet az apja után kapott örökségből vett, kapott is előleget, de abból sem maradt semmi. Két hét múlva ki kellett volna költöznie, de még nem volt hova mennie, tényleg attól tartottunk, hogy hajléktalan lesz – sóhajtott a barát.