Budit kért születésnapjára Básti Juli
A 65 éves művésznőnek nincs sok vidám, szép emléke a gyerekkorából
SZIGLIGET — Szinte hihetetlen, de Básti Juli 65 éves lett. A Kossuth-díjas színművésznő elmondása szerint ugyan nem tagadja le a korát, de nem is nagyon szereti a születésnapokat, mert azok azt juttatják eszébe, hogy mennyire szalad az idő.
– Sosem várom a születésnapjaimat, sőt már napokkal előbb nyomaszt a tudat, hogy megint öregebb lettem egy évvel. Emiatt gyakran hajnalban is felriadok. Bizony rossz érzés, hogy sokkal több van már mögöttem, mint amenynyi még előttem! Ettől egyáltalán nem vagyok boldog, de hát mit csináljak? – kezdte nevetve a Blikknek Básti Juli, akit – ahogy meséli – leginkább a harmincadik születésnapja viselt meg. Akkor úgy érezte, „eljött a vég”, ezért a Szigligeten lévő házuk teraszára ki is akasztott egy fekete zászlót.
Ma már persze belátja, hogy nem kell pánikolni, hiszen túl a hatvanon is van élet, a családja pedig úgysem hagyja sokáig szomorkodni a kora miatt.
– A férjemmel a nyaralónkban töltjük a szabadságunkat, ide jönnek le a gyerekek, hogy együtt ünnepeljünk. Nálunk szokás, hogy a születésnaposnak a többiek műsorral kedveskednek, alkalmi dallal és kisfilmmel készülnek, amin mindig nagyokat röhögünk. Így aztán végül mindig jó kedvem lesz, és boldogan telik a születésnapom – meséli a színésznő, aki azt is elárulta, bár nem szokott ajándékokat kérni, de szerencsére mindig érkezik valami meglepetés. Egyedül az 50. születésnapjára volt egy szokatlan kívánsága.
– Imádjuk a vidéki házunkat, ahol sokszor nagyobb társaság gyűlik össze, de elég kicsi a ház, csak egy vécé van benne, úgyhogy gyakran nagy a sorban állás! Tréfából ezért a kerek évfordulómra egy „budit” kértem ajándékba, ami annak rendje és módja szerint a születésnapom reggelén meg is érkezett és a kertben ünnepélyesen fel is állíttatott. Nagyon örültem neki – bár azóta leginkább csak a darazsak lakják. Hiába, a folyók nem folynak visszafelé!
Egy másik emlékezetes születésnapján – talán a 45.-en – férje és a gyerekek egyik keresztapja zenészeket hívott, akik tűzijáték jelére léptek elő a közeli bokrokból és játszották el az egyik kedves dallamát.
Sajnos a gyerekkorából egyáltalán nincsenek jó emlékei.
– Nem szerettem gyereknek lenni, nem volt nagyon jó a gyerekkorom. Abból az időből nincs is sok vidám, kedves emlékem. A születésnapjaimat is csak azért vártam, hogy végre idősebb legyek, és minél előbb önálló ember – emlékszik viszsza Básti Juli, aki most az előtte álló feladatokra koncentrál, és kíváncsian várja, mit tartogat még számára az élet és a szakma.