Magyarul verik át az ukrán katonák az oroszokat
Kárpátaljai tanár is harcol a háborúban, közben tanítja társait a nyelvünkre
IZJUM — Ez aztán a hadicsel! A kelet-ukrajnai fronton magyar nyelven rádióznak a katonák, hogy az őket lehallgató oroszok ne értsenek semmit abból, milyen akcióra készülnek. Mivel fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek Ukrajna hadseregének tagjai, így egy esetleges akcióra sem tudnak felkészülni.
„Két harckocsi elindult az irányotokba! Értem, készülünk. Majd a tüzérség kezd dolgozni. Isten óvja a magyarokat!” – ez hallható tisztán az anyanyelvünkön az ukrán frontról kiszivárgott felvételen.
Az orosz katonák nem értenek magyarul, s hiába küldik el például a lehallgatott felvételt Moszkvába, mire lefordítják, az ellenség már rég rajtuk ütött.
– A harctéren vannak úgynevezett érzékeny és kevésbé érzékeny információk, ezek nem egyformán fontosak. Némelyik a közlés pillanatától számított egy-két percen belül lényegtelenné válik, például ha akció közben, rádión arra kérem a társamat, hogy menjen balra. Amihez igazán kellenek a kódolások, azok a hosszabb akciótervek, mondjuk hogy a zászlóalj induljon el Budapestről Pápára. Ezt nyilván titkosítani kell, hiszen az út több órát vesz igénybe, ami alatt az ellenségnek van ideje válaszlépésre. Egyes titkosító algoritmusok által generált üzenetek feloldásához több ezer év (!) kell, de a néhány percen belüli információk kódolására tökéletes a magyar nyelv – nyilatkozta lapunknak Tarjányi Péter katonai szakértő. – Egy Kamcsatkáról érkezett orosz egységnek fogalma sem lesz, mit hall, és valószínűleg olyan sincs köztük, aki csípőből fordítaná a nyelvünket.
Az ukrán seregben viszont sok magyar ajkú katona is harcol. A Blikknek sikerült utolérnie egy magyar történészt, tanárembert, aki önkéntesként most is a keleti fronton van és használja a rejtjelezés magyar nyelvű technológiáját. Igaz, azt természetesen nem tudjuk, milyen titkos katonai műveletek résztvevője.
– Itt a fronton, Izjum város környékén, ahol én is vagyok, sok kárpátaljai magyar szolgál velem együtt. Ismerek régi magyar közmondásokat, régi szavakat, amiket megosztok katonatársaimmal is, például a „cipó” szót. A háború alatt mindenki nagyon gyorsan tanul, főleg ha létfontosságú információkat kell közvetítenie, mint ahogy én is teszem a rádióbeszélgetések során – osztotta meg a Blikk-kel a kérdéseinkre írásban és természetesen magyarul válaszoló Fegyir Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem tanára.
A háború első napján belépett a seregbe, hónapok óta a közvetlen tűzvonalban van, a 68. különálló kárpátaljai zászlóalj tagja, amely az Izjum– Szlovjanszk útszakaszt őrzi.
– Nem volt más választásunk. Vagy elpusztulunk, vagy harcolunk. Négy gyerekem van, és nem akarom, hogy megerőszakolják őket, mint Bucsában, levágják a végtagjaikat, mint Irpinyben, élve eltemessék őket, mint Mariupolban tették az oroszok az ukránokkal. Ilyenkor mindig az 1956-os magyar hős, Szeles Erika jut eszembe, aki az orosz zsarnokság elleni hősiességünk igazi példaképe. Mi itt kitartunk, nem adjuk fel, vannak veszteségek, de ez háború. 1956-ban sem volt könynyebb a magyaroknak, mi, ukrajnai magyarok pedig nagyon jól emlékszünk őseinktől a szörnyűségekre, és nem akarjuk, hogy az egykori budapesti lövöldözések Kárpátalján ismétlődjenek meg – szögezte le Fegyir Sándor, aki korábban
azzal vált híressé, hogy még a harctéren is online tanította a diákjait.