Két év után került elő a jegygyűrű
Árminka kagylókat keresett a sekély vízben, amikor megcsillant valami a tófenéken
BALATONFÖLDVÁR — A következő, mesébe illő történet esetében talán többről beszélhetünk, mint puszta szerencséről. Érezhetjük az anya-gyermek kapcsolat misztikus, éteri mélységeit, emlegethetünk isteni szándékot, útmutatást, bárhogy is legyen, mindenképp kisebb csodát élt meg Viniczai Andrea és 11 éves kisfia, Ármin.
Andrea két évvel ezelőtt, gyerekeivel való hancúrozás közben elhagyta a jegygyűrűjét Balatonföldváron, a tóban. Hiába kereste a család órákon át, nem lett meg. Az anyukát elkeserítette a szeretett ékszer elvesztése, azt gondolta, hogy soha nem látja viszont a gyűrűt. Ráadásul a 2020-as volt az első covidos nyár, kicsit mindenki mélyebben volt lelkileg. Háromgyermekes édesanyaként azonban idővel elterelődtek Andrea gondolatai, másik gyűrűt csináltatott, ám a sors nem hagyta annyiban a dolgot.
– Mint minden évben, idén is Földváron nyaraltunk. A gyerekek a parton játszottak, a legkisebb fiam, Ármin a sekély vízben kagylókat és siklókat keresett. Egyszer csak hirtelen felkiáltott: „Mama, mama, ez a tiéd lehet!” – emlékezett viszsza az édesanya, aki alig akart hinni a szemének. Kisfia megtalálta a két évvel ezelőtt elvesztett jegygyűrűjét!
Jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehetett Andrea ennyire biztos abban, hogy a saját gyűrűjét találta meg?
– Van benne gravírozás, egyértelmű, hogy az enyém. Érdekes, hogy ez a fehérarany gyűrű egyáltalán nem sárgult be, ugyanúgy néz ki, mint amikor elvesztettem, és most valamiért visszakaptam a sorstól. A Balaton elvette, a Balaton visszaadta. Léteznek még jó dolgok a világon, csak észre kell venni őket. Egy-egy ilyen történés
lehetett azonosítani pedig nagyon fel tud tölteni minket lelkileg – vélekedett Andrea, aki az univerzum simogatásaként könyvelte el magában ezt a csodát.
Akárcsak a gyűrű megtalálását, úgy a férjével való megismerkedését is sorsszerűnek tartja.
– 2006-ban ismerkedtünk meg, egy 12 órás futóversenyen. Ő szurkolni jött egy barátjának, én futni érkeztem. A verseny közben annyiszor akadt össze a tekintetünk, hogy a végére szinte már meg volt beszélve az első randi. Egy évvel később, a verseny évfordulóján pedig már össze is házasodtunk. Azt tapasztaltam, hogy ilyen nagyszerű dolgok akkor történnek, ha nem vagyunk görcsösek. A férjemet is nyugodt, ellazult állapotban ismertem meg, és a gyűrűm is akkor került elő, amikor a család fesztelenül élvezte a vakációt.
Andrea most újra büszkén viseli a csodás gyűrűt, és azzal a különös érzéssel hordhatja: a férje után a kisfia is megajándékozta vele.
gyűrűt, szinte hihetetlen,
megtalálnia a Balatonban