Fiai tartják a lelket Leblanc Győzőben
▶ Gyakran keresik, utazni vinnék, hogy eltereljék a figyelmét a fájdalmáról
BUDAPEST — Még nincs egy hónapja, hogy tragikus hirtelenséggel – az orvosok szakvéleménye szerint agyvérzés miatt – elhunyt Leblanc Győző párja. Tóth Évával rendületlenül járták az országot zenés estjükkel, de nemcsak a színpadon, az életben is tökéletesen kiegészítették egymást. Évtizedes szerelem volt az övék, az operaénekes szerelme elvesztése óta nehezen találja helyét a világban. Egyetlen vigasza a nehéz napokban, hetekben, hogy fiai mellette állnak.
– A gyermekeim nagyon aranyosak, rendszeresen jönnek hozzá m és v iga szt a lnak, ahol tudnak, segítenek – avat be bennünket a fájdalmas mindennapok történéseibe a népszerű énekes. – Az ifjabbik Győző például most tanítja nekem az e-mailek kezelését, amit eddig drága kedvesem, Éva végzett. Ő intézett mindent a számítógépen, szervezte a fellépéseket, az adminisztrációt. Most ez mind rám hárul, de én nem vagyok olyan jártas a számítógépek, az informatika világában. Gergely fiam pedig inkább telefonon keres mostanában, mert nagyon elfoglalt, balett-táncos és éppen bemutatóra készül az Operában.
A művész azt is elárulta lapunknak, hogy mindkét gyerme ke eg y közös szlovéniai kirándulásra kapacitálja, hogy új környezetben kapcsolhasson ki egy kicsit.
– Megh ív ta k a barátaikkal együtt eg y háromnapos útra a hónap végén, hog y a g yászomról kicsit eltereljék a figyelmemet, még gondolkodom, hogy válla lja m- e az utat, de köszönöm, hogy egyáltalán gondoltak rám... – gondolkodott el Győző, akinek egy közelgő szomorú esemény is nyomja a lelkét, hiszen közeleg Éva temetése.
Szomorúan elevenítette fel, hogy néhány hónapja egy kolléga vízszórásos búcsúztatóján voltak, amely annyira meghatotta az énekesnőt, hogy megjegyezte: „Majd én is ilyen temetést szeretnék.”
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap... – mondta elcsukló hangon a Blikknek Leblanc Győző, akire a temetés után még egy szomorú esemény vár. – Éva tiszteletére szeptember 19-én, 18 órakor egy búcsúestet tartunk a nagytétényi Szelmann Házban, ahol egykori kollégái, énekesek adnak műsort cigányzenekarral kísérve. Azért itt, mert a közelben laktunk és sokat léptünk fel közösen a kultúrházban. Nehéz pillanatok várnak rám...