Turistalátványosságlett a gazdatüntetés

▶ A főszervező lószállítóban húzza meg magát, s győzelemről ámodik

BUDAPEST — A japán turistacsoport egyik ámulatból a másikba esett.

– Ez itt jobbra a Műcsarnok, csodálatos alkotásokkal, néhány lépésre előttünk a Hősök tere. Balra tőlem pedig egy valódi politikai tüntetést látnak – az idegenvezető szavaira az ázsiai országból érkező vendésereg mindegyik kamerája a demonstráció felé fordult. A Városliget képéhez augusztus 20. óta hozzátartozik a Dózsa György út szélső sávjában demonstráló gazdák látványa, a külföldiek láthatóan megkülönböztetett figyelemben részesítik a tüntetők sorának élén árválkodó parányi traktort, mögötte a mobil vécét, a lószállító trélert.

Nagy reményekkel indult augusztus 20-án az esemény, Szabó Bálint szervező 1800 traktort és mintegy 2200 személyautót ígért a demonstrációra, ehhez képest most alig néhányan lézengtek a helyszínen. Amikor a Blikk ott járt, körülbelül tízen voltak ott. Egyre többen úgy gondolják, az egész kezd bohózattá válni.

Ennek ellenére az érintettek másképpen látják az egészet.

– Rengetegen nézik a tüntetésünket, követik, üzennek, támogatnak, de az emberek csak nem jönnek. Félnek talán? Érthetetlen.

Pedig nagyon sokan vannak bajban, a kormány nem tesz semmit – mondta panaszosan Balog István, aki 70 éves elmúlt, többnyire a nappali órákban jön ki erősíteni a maroknyi csapatot.

Ismerős arc tűnt fel, serényen feszítette ki az óriási molinót. Kecső József volt, az a traktoros, aki egyedüliként jár művével csatlakozot t a tüntetéshez augusztus 24-én. Mára hazavitte a gépet Tiszaalpárra, kell a gazdaságba. Most vonattal tért vissza.

– Nem vagyunk sokan, a traktor sincs itt. Ám nem is kell, ez már nem gazda-, hanem nemzeti tüntetés.

Öt embernek mindig itt kell lennie csak azért, hogy tudjanak rólunk, hogy felrázzuk a népet – mondta lelkesen.

Sípszó hallatszott, egy pillanatra az egész Dózsa György úton lelassult a forgalom. Szabó Bálint érkezett öltönyben, nyakában síppal – néhány autós dudaszóval válaszolt.

A lószállító tréler felé lépdelt határozottan, az a bázisa, az elmúlt huszonegy éjszakából tizenhetet ott töltött. Egészen szürreális látvány, amint az elegánsan öltözött jogász a lovas utánfutóban frissíti fel magát egy ásvány vízzel. A rendőrség nem engedett lakóautót a közúti demonstrációra, ezért maradt a lószállító.

– Egyre közelebb vagyunk a célhoz, a valódi rendszerváltáshoz. Én addig el nem megyek innen, amíg ez meg nem történik. Ha kell, szilveszterig itt maradok demonstrálni – magyarázta eltökélten.

Ha kell, tudják használni a mobil vécét, de a közeli múzeum mosdója és zuhanyzója is rendelkezésre áll. Vannak, akik az otthonukat ajánlják fel.

– Azt eszünk, amit a támo - gatók hoznak, kis saláta, hús, szendvics, ügyelek rá, hogy 40 dekánál ne egyek többet egy nap, viszont sok folyadékot iszunk

– mesélt, közben visszaintegetett a járókelőknek, a turistáknak.

Ulmann Andrea egyenesen Svájcból érkezett.

– Tizennégy esztendeje élek kint, most láttam elérkezettnek az időt, hogy kiálljak elesett honfitársaimért – mondta.

Kérdeztük az asszonyt, nem tart a hidegtől, a hűvös hajnaloktól?

– Én Svájcból jövök. Mi nem 18 Celsius-fokban alszunk,

Városligeti „piknik” Vajon med

dig tart a lelkesedés?

hanem sokkal hidegebb szobában, nyitott ablaknál – nevetett. Hozzátette, együtt él a tüntetőkkel, de svájci férje komoly tartalékkal bocsátotta útjára. Vagy négymillió forintnyi frankot vett elő, például legkésőbb hét végére egy kisteherautót vásárol, már ki is választotta a megfelelőt. – Itt áll majd a tüntetők járművei sorában. Hadiraktárnak és szállásnak tökéletes lesz.