Tavaly a halállal küzdött, most újra szerelmes 66 évesen
▶ Bundabotrány és eltiltás, lakása elvesztése, balesete és életveszélyes sérülése sem törte össze
BUDAPEST — A Hadak útján. Mint egy huszár főhadnagy, úgy vágtatott végig életén Kovács Attila. Kisebbnagyobb győzelmes csaták közben kapott fizikai és lelki sebeket. Kész csoda, hogy még él. Kész csoda, hogy az egykori hétszeres válogatott futballkapus most boldogan él!
Áldjon vagy verjen sors keze... Ha Kovács Attilát kérdeznék, azt mondaná: verte őt a sors többször, de úgy, hogy majd belehalt. Tavaly például súlyos autóbaleset után került kórházba, három hétig élet és halál között lebegett az intenzíven, s az orvosok már lemondtak róla. De nagy küzdő. Ezt annak idején futballistaként is bizonyította. A nyolcvanas években sokáig őt tartották itthon a legjobb kapusnak.
– Azzal a Csepellel sokkal többet is elérhettünk volna – meséli. – Remek csapatunk volt, olyan spílerekkel, mint Godán Lajos, Dékány Gábor, Lazsányi László. Hihetetlen, hogy már egyikük sem él. Egy bajnoki negyedik hely, ennyi jutott nekünk, pedig érmet is nyerhettünk volna, minél fényesebbet. Nekem is jól ment a védés, szerepeltem az olimpiai csapatban, aztán Mezey György kapitány az angolok elleni Eb-selejtezőn a felnőttválogatottba is berakott. De az élet már csak olyan, hogy egyszer ad, egyszer meg elvesz. Tőlem majdnem mindent elvett. Bundabotrányba kevertek, megvádoltak, három olyan meccs eladásával, amelyből kettőn nem is védtem. Tíz évre tiltottak el, és azt gondoltam, vége a világnak.
Mégsem zárult le a pályafutása, két évre mérsékelték az eltiltását. Ezalatt átlagmunkásként dolgozott, nap mint nap melóba járt, s közben ha épp volt ideje, edzegetett. Ám jött a mentőöv a büntetése végén, s a Vasas szerződtette.
– Nem a szívem csücske az angyalföldi klub – folytatta. – Nem azt kaptam, amit érdemeltem. Felszívtam magam, újra remek formába lendültem, mégis a süllyesztőben találtam magam. A Vasastól Kaposvárra mentem, aztán még védtem itthon alacsonyabb osztályban, majd Finnországban, s azt gondoltam, inkább majd edzőként folytatom. Akadtak felkéréseim, dolgozhattam gyerekekkel, nőkkel, hogy aztán teljesen hátat fordítsak a futballnak. S majdnem az életnek is. Öt éve majdnem hajléktalan lett. Egy hét volt hátra, hogy a nem fizetett hiteltörlesztés miatt elvett, elárverezett lakásából kiköltözzön.
Nem volt hová menniük a feleségével. Már az is embert próbáló feladat, ha az embernek pakolni kell és világgá menni az otthonból, amelyben nagyjából harminc évig élt. De a lejtőn az utolsó pillanatban mégiscsak megállították.
– Szerencsére voltak, akik segítettek: a csepeli polgármester, néhány barátom, és kaptam egy 30 négyzetméteres kis lakást. Most mondhatnám, hogy új életet kezdtünk, de ez nem igaz. A feleségem elcsúszott a fürdőszobában, és súlyos, maradandó koponyasérülést szenvedett. Öt évig ápoltam, öt hoszszú évig. Ma már idősek otthonában él, gondoskodom róla. Tavaly rátaláltam Tímeára, egy csodálatos angyalra, egy 58 esztendős tanítónőre. És 66 esztendősen nem szégyellem kimondani, hogy szerelmes vagyok, és boldog. Már együtt élünk. Az élet talán így kárpótol a sok-sok szenvedésért.
Örökké hálás leszek, amiért 2016 elején tárt karokkal fogadtak
Telegdy-Kapás Boglárka mondta ezt, miután az olimpiai bronzérmes, világbajnok úszónőt Újpest díszpolgárává választották