Csontritkulás: ismerje fel a kezdeti jeleket!
▶ Nem csak a menopauzán átesett nőknél lehet nagy a betegség rizikója
Gyakran csak az első, kisebb ütődés vagy elesés következtében létrejövő csonttörés figyelmeztet a csontozat rossz állapotára. Van, hogy egy csuklótörés vagy csigolya-összeroppanás jelzi a csontritkulást, ilyenkor egy-két éven belüli combnyaktörés is bekövetkezhet. A tartós hátfájdalom pedig a csigolyák összeroppanásának következménye lehet. Az alábbiakban az egészségkalauz.hu szakértőitől megtudhatjuk, milyen kezdeti tünetek hívhatják fel már korai stádiumban a figyelmet a bajra, mely tényezők növelhetik a rizikót, s mit tehet az, akinél megállapítják a csontritkulást.
Intő panaszok
A terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hátfájdalom, derékfájdalom formájában jelentkező kezdeti tünetek hétköznapi panasznak tűnnek, és emiatt a betegek g yakran oda sem figyelnek rá, sok esetben például csak tavaszi fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó problémákat csak előrehaladott szakaszban okoz, így szinte észrevétlenül alakul ki a már maradandó elváltozás.
Jellemző a hirtelen, kis erő hatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet csigolyatörés vagy -beroppanás, vagy csak egészen apró, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszülése miatt alakul ki.
Csontritkulásra utalhatnak az alábbiak:
■ tartós mozgásszervi fájdalmak,
■ a gerinc fokozatos meggörbülése,
■ a testmagasság jelentős csökkenése,
■ bármely csont törése kis erőbehatásra,
■ más okkal nem magyarázható csigolyatörés,
■ más okkal nem magyarázható hasi panaszok,
■ a háton karácsonyfa-rajzolatú bőrredők megjelenése.
Lehetséges okok
A postmenopauzális csontritkulás oka az egyik női hormon, az ösztrogén hiánya. Ugyanakkor nem minden menopauzába került nő esetében alakul ki ez az állapot, vannak olyan hajlamosító, úgynevezett rizikótényezők, amelyek elősegítik a csontritkulás kialakulását. Ilyen kockázati tényező például a családon belüli halmozódás, a dohányzás, az elégtelen kalcium- és D-vitamin-bevitel, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, más krónikus betegségek, bizonyos gyógyszerek (például kortikoszteroidok) szedése.
Egyes mozgásszervi betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb kalciumfelszívódási zavarok is okozhatnak csontritkulást. Tartósan ágyhoz kötött betegeknél is kialakulhat, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtagtörés után tartósan gipszben van.
Mit lehet tenni?
A felismert csontritkulás romlásának megakadályozásához elengedhetetlen, hogy a beteg pontosan a kezelőorvosa utasításai szerint szedje a gyógyszereit, és tartsa be az életmódra vonatkozó tanácsokat.
Különösen fontos odafigyelni az eleséshez, kisebb balesetekhez vezető egyéb tényezőkre is, mint amilyen a megromlott látás, a nyugtatók szedése vagy a szédülés. A beteg otthonában célszerű akadálymentesítést végezni, kiiktatni a csúszós felületeket. Az életkörülmények ily módon történő átalakítása már önmagában 50%-kal csökkenti a törési kockázatot. Törekedni kell a naponta legalább 30 percnyi szabad levegőn való tartózkodásra. Ősztől tavaszig pótolni kell a D-vitamint.
Rendkívül fontos az előírt gyógytorna folyamatos végzése, aminek köszönhetően már néhány hét elteltével is javulhat a csontritkulásban szenvedő beteg fizikai teljesítőképessége és életminősége. A torna hatására enyhül a beteg mozgásszervi fájdalma, és ezzel párhuzamosan csökkenthető a szedett fájdalomcsillapító gyógyszerek adagja. A rendszeres mozgás önmagában is serkenti a csont szerkezetének kedvező átépülését. Az alkoholfogyasztás csak kis menynyiségben megengedett, a dohányzást pedig feltétlenül tanácsos abbahagyni – ehhez a háziorvostól lehet segítséget kérni.