Csodálattal és tisztelettel tekintettem rá
▶ Részt vett a szovjetek elleni küzdelemben, a harcok után halálra ítélték
BUDAPEST — Alig 19 esztendős ifjú lányként 1956 hőse volt, fegyverrel harcolt a szabadságért, a forradalom idején súlyosan megsebesült. A megtorlás időszakában k imondták rá a halálos ítéletet, végül életfogytiglani büntetést kapott, s 14 évet töltött a rács mögött. Wittner Mária a szabadság emblematikus figurája, a Fidesz korábbi képviselője 84 esztendős korában hunyt el.
„Hűség mindhalálig. Isten nyugosztalja Wittner Máriát!” – ezekkel a szavakkal és közös fotóval búcsúztatta Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor az1956-os szabadságharc hősét.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában 25 dossziéban szerepel Wittner Mária neve. A szocialista érában folyamatosan megfigyelték, 1956-ban a Corvin közi forradalmi csoporton belül a Budapest, VIII., Vajdahunyad utcai csoport tagja volt.
„Ott voltam 23-án, amikor a Szentkirályi utca sarkán jöttek-mentek a mentőautók. Megalapozatlanul többször, mint ahány sebesült volt. Akkor egyszer valakinek eszébe jutott, leállították őket, és egy csomó fegyvert szállítottak be a hátsó kapun, a térről a Rádióba. Az ávósoknak mentőautóval. Valószínű, hogy innen aztán sokan felszerelkeztek. A többi mentőautót mind elkapták – a forradalom dicső napjaira így emlékezett viszsza Bögre Zsuzsanna művében, az Asszonysorsok című kötetben. – Innen lehetett szerezni davaj gitárt, mert fönt a srácoknak, akiknek a Rádióval szemben töltöttem a tárat, nekik már volt davaj gitáruk. Az a tárcsás, 71 töltény megy bele. Mutatták, hogy kell beletenni a töltényeket, ültem és töltöttem. 24-én este 6-ra én már a Corvinban voltam, a fegyveresekkel, ott már volt egy kis csoport, és ez a csoport nőttön-nőtt . Mint a kelt tészta. Végül már kibuggyant.”
Wittner Mária egy akna robbanásakor a combján és a gerincén is megsérült. A levert forradalom után disszidált, majd néhány hét elteltével hazatért. Az októberi eseményekben betöltött szerepéért őrizetbe vették, bíróság elé került. A fegyveres harcokban való részvétele miatt halálra ítélték. Csaknem hat hónapot töltött el halálraítéltként, büntetését 1959-ben életfogytiglanra változtatták.
Wittner Mária az 1963-as amnesztiarendelet során nem szabadulhatott, mert az ellene szóló vád többrendbeli gyilkosság volt, így 13 évet töltött börtönben. 1970-ben büntetését kegyelemből felfüggesztették, az utolsók közöttt szabadult.
A politikai életbe 1989-ben, a Kádár-rendszer bukása után kapcsolódott be. Részt vett számos 56-os szervezet munkájában. 2006-ban két cikluson át a Fidesz országgyűlési képviselőjeként dolgozott. Átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, az Emberi Méltóságért díjat is, díszpolgárává avatta Dunakeszi, Csepel és Józsefváros.
Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke emlékszik azokra a napokra, amikor a forradalom idején többször is találkoztak a Corvin közben.
– Én csupán 14 esztendős voltam, mikor arra a területre kerültem. Láttam két fiatal lányt, mindenhova együtt mentek. A nevüket akkor még nem tudtam, hiszen ott nem mindig volt idő bemutatkozni. Utóbb hallottam, hogy Mari és barátnője, Kati segítette a fiatal forradalmárokat – idézte fel Csigás Zoltán a Blikknek. – Civil öltözetben voltak, sötét szoknyában, s valamilyen kabátot viseltek. Kerülték a feltűnést, géppisztoly lógott a vállukon, nem ridikül. Velünk, kis iskolásokkal nem foglalkoztak, de rendre 18-19 éves fiatalemberek vették körbe őket. Csodálattal és tisztelettel tekintettem rá, rájuk. Gyakorta megfordultam ott, hallottunk a harcokról, bár a parancsnokok nem örültek, ha mi, gyerekek a környéken rohangáltunk.
A rendszerváltás után újra összehozta a sors Wittnerrel.
– Beszélgettünk egy találkozón, halvány emlékeim vannak arról, hog y ak kor szóba kerültek a Corvin közi napok is. A forradalom 50. évfordulóján szövetségünk egyik alelnökének ajándékozott Mária egy hímzett zászlót, ő tervezte, s egy vitrinben őrizzük. Az van ráírva: Rendületlenül.