Védjük a vadgesztenyét az aknázó molytól!

Gesztenyesorok sárgulnak, barnulnak ezen a nyáron a nagy aszály miatt. A vadgesztenye amúgy is hajlamos a betegségekre, hiszen ha tömött sorokban áll, akkor monokultúráról beszélhetünk. Kórokozói és kártevői eleve ott vannak az aljnövényzeten, a talajban. Minthogy a kifejlett évszázados fasorok a háztetők és a vezetékek fölé magasodnak, még mezőgazdasági távvezérelt drónokkal is igen körülményes volna a permetezés. Ha felszívódó szereket juttatnánk ki a fák tövéhez, annak nem „örülnének” a házak bejárata körüli dísznövények.

A vadgesztenye egyik jellegzetes kártevője az aknázó moly, más nevén a vadgesztenye - sátorosmoly. Való - színű, hogy észak-amerikai eredetű. Jellemzően a fehér virágú, dél-európai vadgesztenyét károsítja. Városainkban, a fasorokban és a parkokban csak a pi rosan vi rágzó gesztenyét kíméli meg. Az aknázó moly (Cameraria) hernyóit kevés parazita pusztítja, más természetes ellensége nincs. Permetezés helyett a szakemberek kidolgoztak egy oltási módszert. A törzs alsó részén a fákat egyenként „beoltják” olyan vegyszerrel, amely a nedvek szállítószöveteiben raktározódnak el az adott évre, majd a nedvkeringés beindulása során eljutnak a levelekbe, ahol elpusztítják a károkozó hernyókat. Az oltást 3-4 egymás utáni évben kell elvégezni, a kezelés csaknem egy évtizedig védelmet nyújt. A rovarölő szer nem károsítja a környezetet, de engedélyköteles és drága. Budapesten a Főkertben 2019 óta, a mintegy 4 ezer fehér virágú vadgesztenyefa közül 1025 törzsét immár többször beinjektálták. A kíméletes beszúrással, fúrás nélkül, fabalzsammal lezárva az apró sérüléseket a törzs alján, olyan koktélt juttattak a fákba, amelyek más kóroktól is (guignardia, lisztharmat) védenek.