Talán már nem élne”
▶ Az életmentő műtéteken átesett zenész néha már odaül a zongora mellé
BUDAPEST — Biztató hírek, pozitív mondatok Lerch Istvánról. A két agy vérzésen, két életmentő és egy korrekciós koponyaműtéten átesett legendás zenész olykor már megint zongorázik. Bal kézzel, szenvedélyesen. S közben Enikő, a párja a nap 24 órájában vigyáz rá és gondoskodik róla.
Egymásba kapaszkodó napok. Mintha egymást másolnák. Ugyanaz a ritmus, ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a napirend. Mégis ott van bennük rengeteg harmónia, szeretet, apróbb érintések – és sok-sok küzdelem. Enikő harca ez, a szerelemért, az összetartozásért és mindenekelőtt Istvánért, aki mindennél fontosabb az életében. Egy csinos asszony, aki látszólag feláldozott mindent bajba jutott, súlyos betegségen átesett férjéért. De egy pillanatra sem sajnáltatja magát. Azt mondja, az immár kiszolgáltatott helyzetben lévő Lerch István közelsége is boldoggá teszi.
– István jobban van, az állapota minden tekintetben javult, a kommunikációja is sokat fejlődött – mondta Enikő. – Apró lépések ezek a korábbi állapotához képest. Öt éve kapott agyvérzést, hogy aztán jöjjön egy újabb. Ám az életmentő műtétek és István élni akarásának köszönhetően velem, velünk maradt. S engem most boldogsággal tölt el, hogy együtt kártyázhatunk, tévézhetünk. Filmeket, sorozatokat és mindenekelőtt koncerteket nézünk. Nemrég láttuk István nagy kedvencének, az Emerson, Lake & Palmernek az előadását, s könnyes szemmel figyeltem, hogy a zene milyen hatással volt erre a csodálatos emberre. Az pedig különleges pillanat volt, amikor Ist ván újra leült a zongorához és bal kézzel játszani kezdett. Legszívesebben világgá kiabáltam volna az örömömet és a meghatottságomat.
Lerch István szeptember 16-án ünnepelhette 69. születésnapját. De lehet-e valódi ünnepről beszélni ilyen kiszolgáltatottan, 38 hónap kórházban eltöltött időszak után, a halál közelsége láttán. Ám Enikő kitartása, életenergiája és István élni akarása talán valóban ünneppé varázsolja nemcsak a születésnapot, de az eső áztatta hétfőket és keddeket is.
– Úgy fogom föl mindazt, ami velünk, körülöttünk történik, hogy ez most egy olyan időszak, amikor István megpihen, és nekünk egészben kell néznünk az életünket. Megszámlálhatatlan közös emlékünk van, rengeteget utaztunk. Szenvedélyesen éltünk, és minden összeköt bennünket. Még 1990-ben ismerkedtünk meg, aztán négy év múlva összeházasodtunk. Öszszetartozunk jóban-rosszban. Nekem valóban csak róla szól az életem, már nem érdekel a „kinti világ”, a mi életterünk az otthonunk. Ezt elfogadtam, itt próbálok meg mindent megtenni azért, hogy a körülményekhez képest boldogok legyünk. Folyamatosan beszélek Istvánhoz, és ő figyel, kommunikál, a humora pedig a régi. Néha csak legyint rám nevetve, és akkor olyan minden, mint régen – merengett el Enikő.
A V ’ Moto -Ro c k eg y ko - ri népszerű billentyűséhez,
BUDAPEST — Már elmúlt hatvanéves, amikor elkezdte tetoválásokkal díszíteni a testét Vándor Éva. A Jászai Mari-díjas magyar színésznő eddig 11 különböző motívumot varratott magára, és már tervben van a tizenkettedik is. Ennek pedig igazán szép apropója van, a színésznő a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. Az ATV által újjáélesztett elismerés lábnyomavató ünnepségén Vándor Éva azt is elárulta, mit érzett, amikor megtudta, ő is az új díjazottak között van.
– Csodás, hogy az ember életében kimondják róla, hogy gyönyörű slágerek szerzőjéhez hol orvos, hol gyógytornász érkezik rendszeresen. Muszáj tornáztatni, megmozgatni a rendszeres ülés és fekvés miatt, de lelkesen csinálja a gyakorlatokat, és nem hagyja el magát.
– Nem szok ta m pa naszkodni, de azt megjegyezném, ha István nem alkotott volna maradandót, talán már nem élne. A munkássága után kiutalt jogdíj segít bennünket, mert István nyugdíja hatvanezer forint, az én ápolói díjam harmincezer és ehhez jön még újabb harmincezer forinthalhatatlan. Mindenki a r ra törekszik, hogy valami nyomot hag y jon maga után. A kik láttak színpadon, azoknak remélem, valamelyest megmaradok az emlékezetében – mondta Vándor Éva, aki tetoválással ünnepelne. – Lehet, csináltatok egy lábnyomot.
Rajta kívül Pásztor Erzsit, Dunai Tamást és Alföldi Róbertet is kitüntették.
B. P.
nyi támogatás, aztán nagyjából ennyi... – sóhajtott Enikő. – Összesen százhúszezer forintból kellene megélnünk, ebből kellene fizetnünk ételt, immár brutális rezsit, orvost és gyógytornászt. Lehetetlen vállalkozás. Egyébként az úgynevezett illetékesek nem kíváncsiak „onnan föntről” István állapotára. Rengeteg emberben csalódtam. De Horváth Charlie és Solti János, no meg néhány barát a rajongókkal együtt kitart mellette. Nekik is üzenem, vigyázok rá, amíg csak élek!