Rudolf Péter: Százmilliókkal lesz nagyobb Sok új darab érkezik majd a rezsink
Nehéz évad vár a Vígszínház igazgatójára, de állja a sarat ▶ Úgy véli, minél nagyobb a lelki teher, annál nagyobb szükség van a színházra
BUDAPEST — „Zárva lenni a legolcsóbb... ám ez nem jöhet szóba” – mondta a Vígszínház évadnyitóján Rudolf Péter az emelkedő rezsiköltségek kapcsán. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész és rendező két és fél éve áll a teátrum élén.
▶ Az évadnyitón beszélt arról, hogy nehéz a helyzet, de kitartanak. Melyek a legnagyobb nehézségek?
Rudolf Péter: A legnagyobb nehézség, hogy még nem tudjuk, mekkora a baj. „Többfrontos támadással” nézünk szembe. Persze mi mindannyian, egyénenként, a szakma, az ország. Még az is nehéz döntés, milyen hosszú távra kössünk energetikai szerződéseket. Százmilliókkal lesz nagyobb a rezsink, de okoskodunk, hogyan jöjjünk ki ebből a legjobban. Az infláció, a katások helyzetének változása és a nézői hajlandóság kiszámíthatatlanná teszi az életünket. ▶ Mit tudnak tenni? Rudolf: Jelenleg a második energiafogyasztást csökkentő csomagon dolgozunk az üzemi tanács bevonásával. Sok dolgozói javaslat is segíti a gondolkozást. Ahol csak tudjuk, meghúzzuk a nadrágszíjat, például a világításban, jelmezekben, díszletekben. Ám a Vígszínház egy hatalmas tér, ezért ügyelnünk kell arra, ne tűnjön el belőle a vizuális élmény. Lemondunk fontos fejlesztésekről, betervezett felújításokról, de van, amiről épp a biztonságos működés, vagy egyszerűen a jövőnk érdekében nem mondhatunk le. 1994-ben volt a színház utolsó generálfelújítása. Extra helyzet extra megoldásokkal kezelendő. Megpróbálunk szellemi energiából többet fogyasztani. Sokféle módon lehet találkozni a nézővel. Zajlanak az ötletelések. Amíg a nézők jönnek, mi játszani fogunk. Minden bemutatónkat megtartjuk. Minél nagyobb a lelki teher, annál nagyobb szükség van a színházra. A találkozásra. A mentális erőre.
▶ Amióta átvette a színházat, egymást érik a problémák. Volt, amikor azt érezte, „bedobja a törülközőt”?
Rudolf: Igen, kifogtam egy abszurd időszakot. Egy ideig pszichológusnak éreztem magam, aztán virológusnak, most lassan brókernek. Hazudnék, ha azt állítanám, nem jutott eszembe menekülőre fogni, de ezek csupán pillanatok voltak. A holtpontokon mindig átlökött valami. Leginkább bizonyos előadások megszületése. A telt ház látványa sokat segít. Ahogy látom, kezdenek összecsiszolódni a régiek és az újak, a generációk. Amíg érzékelem, képesek vagyunk ezen kihívások közepette öszsze- és nem szétfelé tartani, addig van értelme csinálni. Szakmai értelemben pedig a legnagyobb megtiszteltetés itt ülni. Ezt sem feledem. Rudolf: A teljes lelazulást még tanulnom kell, de a felnőtt gyerekeinkkel együtt töltött hét alatt sikerült.
▶ Volt-e ideje pihenni? ▶ Ismét tabukat feszegető darabot mutatnak be, mint a K utazásai, amely a kokain hatásáról szól. Mi motiválja önöket, hogy akár provokatív műveket is vállalnak?
Rudolf: A provokáció önmagában nem érdem, nem is cél, következmény lehet. Egy ilyen fontos témáról beszélni kell. Általában a tabutémák mögött kibeszéletlenség, fájdalom, frusztráció van. Épp ez a művészet dolga, ezeket a fájdalmakat, nem didaktikus módon, a művészet eszközeivel feloldani. Vagy legalább kísérletet tenni. Ennek nevében mutattuk be a kortárs évadunkban Mayerburg A kő című darabját is a Pesti Színházban. Szembe kell néznünk önmagunk démonaival. Ha mindezt érdekfeszítően teszszük, nem kioktató módon, ne adj’ isten szórakoztató formában, akkor tesszük jól a dolgunkat. Ez az évad is ennek nevében állítódott össze.
▶ Igazgat, játszik, rendez, sőt egy másik színházban is játszik. Hogy bírja a tempót?
Rudolf: Azt érzem, valamit sportolnom kell az ép testben ép lélek logikájával. Amikor csak tudok, kerékpárral jövök a színházba. Befelé öröm, hazafelé egyelőre az életemért küzdök a terepviszonyok miatt, de élvezem. Az ősz nem lesz a barátom. Ha Eszterrel az Őrségben tölthetünk néhány napot, az sokat segít.
▶ Van-e olyan darab, amely lekerül vagy pihentetnek?
Rudolf: Akkor tudunk erre
Nyolc bemutatót tervez a Vígszínház a 2022/23-as évadban a színház három játszóhelyén. Október 8-án Bodó Viktor rendezésében mutatják be Kafka A kastély című művét, míg a Pesti Színházban október 22én egy kortárs angol színmű, az Inkognitó premierjét láthatják a nézők Szőcs Artur rendezésében. Decemberben mutatják be Shakespeare Szeget szeggel című művét, melyet Rudolf Péter állít színpadra, míg a Pinokkió Keresztes Tamás rendezésében és Presser Gábor zenéjével februárban debütál a Vígszínházban. A Pesti Színházban az Egy szerelem három éjszakája ifj. Vidnyánszky Attila, a Macska a forró bádogtetőn Valló Péter rendezésében lesz látható. A Házi Színpadon két kortárs magyar dráma ősbemutatója, a K utazásai és a Béranyák kerül színpadra novemberben.
vá la szol n i, ha bei ndu l a z évad. Az elmúlt évek bemutatói a Covid árnyékában születtek, de úgy tűnik, még állják a sarat. Az öreg hölgy látogatása, a Sirály, a megújított Szerelmek városa. Az ikonikus előadásokra támaszkodunk, szerepkettőzések kel is óva őket. Decemberben fogjuk látni, a két nagyszínházi bemutató, A kastély és a Szeget szeggel után, hogyan is állunk.
▶ Tagja-e még vígszínházi alapítványok kuratóriumának Eszenyi Enikő?
Rudolf: Az alapítványokat illetően semmi nem változott.