Kovács Ákos zenész
▶ Milyen visszajelzéseket kapott az elmúlt fél évben a kisfilmjéről?
– A közönség részéről egyértelműen pozitív visszajelzéseket kaptam, a kritika is jellemzően szeretettel fogadta. Olyan emberektől is kaptam elismerő visszajelzést, akik ebben a szakmában régóta, világszínvonalon dolgoznak.
▶ Kiktől kapott elismerést?
– Például az általam nagyon tisztelt Koltai Lajos operatőrrendezőtől vagy András Ferenctől, a Dögkeselyű legendás rendezőjétől: ő arra buzdított, hogy ne hagyjam abba.
▶ A filmje és a klipje is borús hangulatú. Fontosnak tartja, hogy műveiben megjelenjenek az élet komorabb színei ?
– Nem tartom borúsnak ezt a filmet, inkább elégikus és reális szemlélet keveredik benne. Az élet mindenféle megközelítése legitim, sokféleképpen lehet róla beszélni, és szerintem mindig érvényes lesz a régi iskola szerinti hozzáállás, amit a mi filmünk is képvisel. Arról írok, ami foglalkoztat, az élet örömeiről és a mulandóságról is. Négy gyereket nevelek, szeretnék nekik olyan világot itt hagyni, amelyben érdemes élni.
▶ Édesapaként hogyan élte meg a járványt vagy a szomszédunkban kitört háborút?
– Bár nem az én egyéni felelősségem, van szégyenérzet bennem amiatt, hogy ide jutot tunk. Ember telen erők uralják a világ folyamatait, és pokoli sorsot szánnak nekünk. Ennek sosem lesz vége, ha a normális emberek nem hallatják a hangjukat. Kötelességem egyengetni a gyerekeim útját. Tartok attól, hogy hosszú évtizedek után az ő generációjuk lehet az első, amely kevesebb szabadságot és lehetőséget kap az élettől, mint az előttük járók. Persze nem leszek szomorú, ha ebben nem lesz igazam.