Már gyerekként látszott, hogy aválogatott sztárjai lesznek
▶ Egykori edzőjük szerint Dominikot a tehetsége, Andrást a kitartása emelte a többiek fölé
BUDAPEST — Szupertehetség, illetve kiemelkedő szorgalmú labdarúgó – Szoboszlai Dominikról és Schäfer Andrásról mondta ezt egykori edzőjük, Székely Zsolt. Nem most, hanem már hat éve, az MTK trénereként látta, hogy ez a két fiatal sokra lehet képes, és a válogatottban a Nemzetek Ligájában ezt bizonyították is.
„Szoboszlairól már 16 évesen tudtuk, hogy klasszis futballista lesz” – állította lapunknak Székely Zsolt, aki egy évig volt a ma már az RB Leipzigben focizó támadó középpályás edzője az MTK-hoz tartozó Sándor Károly Labdarúgó Akadémián. De abban az U16-os csapatban játszott 2015–16-ban Schäfer András is, aki szintén a német élvonalban szerepel, a tabellán jelenleg első Union Berlin játékosa. Mindketten a válogatott meghatározó tagjai, Székely, aki ma már az akadémia szakmai igazgatója, ezen cseppet sem lepődik meg.
– Szobi nagyon kilógott abból a csapatból – árulta el a szakember. – Látszott, más szint, mint a többiek, előre gondolkodott, a játékintelligenciája kimagaslott, a rúgótechnikája pedig kiváló. Bevallom, nehéz volt bármit
is hozzátenni a játékához. Talán leginkább a hozzáállásán kellett javítani. Az egyik mecscsen nem teljesített megfelelően, mondtam neki, legközelebb lecserélem, ha ennyire eltűnik. Összekapta magát, soha többé nem volt vele gond, nem kellett nyaggatni. Később meg is köszönte, hogy szóltam.
Szoboszlai tehetségére az MTK akkori edzője, Garami József is felfigyelt. A mester a következő évben fel akarta vinni a 16 éves focistát az első csapathoz.
– Lehetetlen volt megtartani, kinézte a Red Bull Salzburg, és ő menni akart, tovább fejlődni – mondta Székely. – Az osztrákok azt mondták, nem illik bele a játékukba, de annyira tehetséges futballista, hogy mindenképpen kell nekik. A története onnan nyitott könyv, bejátszotta magát a Salzburgba, s ma már a Lipcse meghatározó játékosa.
Schäfer Andrással más volt a helyzet a szakember szerint. Rajta is látszott, hogy nagyon jó focista, de ő későn érő típus.
– Abban a csapatban tíz olyan kvalitású játszott, mint Schäfer – véli a szakmai igazgató.
– Ő a hihetetlen akaratosságával tűnt ki, a falnak is nekiment volna. Testfelépítésre gyenge volt, de már akkor látszott, sokra viheti, a válogatott meghatározó tagja lehet.
Imádta a játékot, ha felrúgták, kinevette az ellenfelet, hogy nem tudja tőle elvenni a labdát. De játék közben is sokat nevetett, nagyon élvezte, amit csinál.
Székely büszke mindkét egykori focistájára, de az a filozófiája, ha elmegy tőle egy játékos, akkor elengedi, utána nem hívja, nem keresi őket. Schäfer talán az egyetlen kivétel, neki az elmúlt öt évben kétszer írt üzenetet. Ha összefut valahol valamelyik korábbi futballistájával, akkor örülnek egymásnak, beszélnek, de szakmai témákba nem mennek bele. Persze a sikereikre már csak a régi közös élmények miatt is büszke...