Míg a határ el nem választ
▶ Azt kérték, együtt járőrözhessenek, máskülönben sosem találkoznának
RÖSZKE — Közösen védi a határt egy Csongrád megyei házaspár, s már szolgálatuk kezdetén egy veszélyes szituációt kellett megoldaniuk.
Zoltánnal és Edinával a két, egymással párhuzamosan futó határkerítés között, Röszke környékén találkoztunk. A végeláthatatlan messzeségbe futó földúton pillanatok alatt tetten tudják érni az újabb és újabb praktikákat bevető migránsokat. Ebben számtalan technikai megoldás segíti őket, de a védelem „lelkét” továbbra is a hús-vér egyenruhások alkotják, akik között frissen kiképzett határvadászokat is találhatunk.
A házaspár bő két hete állt szolgálatba, egyáltalán nem bánták meg, hogy jelentkeztek.
– Az egy hónapos kiképzés nagyon sűrű volt. Ebben volt intézkedéstaktika, lövészet és jogi ismeretek is. Reggeltől estig tanultunk, még otthon is muszáj volt foglalkozni vele – idézte fel Zoltán, aki a kelebiai határrendészeti kirendeltségről feg y veres biztonsági
őrből igazolt át a határvadászok közé, részben a jobb fizetés miatt.
Felesége, Edina vendéglátózott egy ideig, fél évig abban a hotelben volt, amit férje védett, ám megszűnt a munkahelyük, ekkor kezdett el ő is érdeklődni Zoltán hivatása iránt. De nem árt a kapcsolatuknak, hogy egész nap együtt vannak?
– Dehogy, sőt fejlődött attól, hogy együtt dolgozunk. Már a tanfolyamon is könnyebb volt így tanulni, egymást kérdeztük ki. Azt kértük, hogy dolgozhassunk együtt, hisz ha egymást váltva jövünk, akkor meg alig találkoznánk – mesélte Edina.
Jellemzően kora reggel érkeznek meg a határhoz, felveszik a felszerelést, majd mennek az eligazításra. Noha még egy hónap se telt el az eskütételük óta, már kerültek rázós szituációba.
– Már három létra neki volt támasztva a kerítés oldalainak, amikor megérkeztünk. Miközben én odébb tettem őket, hogy ne tudjanak többé lemászni, az egyik ember megpróbálta felülről létrával megütni a páromat. A hivatásos, akivel voltunk, jól kezelte a helyzetet, a honvédek is megérkeztek pillanatok alatt, így meg tudtuk akadályozni a határátlépést! – mesélte Zoltán.
Szerintük megéri határvadásznak lenni.
– Édes drága nagymamám a múltkor felhívott, hogy látott engem a tévében, és milyen büszke rám. A húgomék nemrég költöztek vissza Angliából, a sógorom egy hete szerelt fel határvadásznak – jegyezte meg Zoltán.
A házaspárral kiképzésükön egy hónapja Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára is találkozott, még egy velük közös fotót is feltöltött a közösségi oldalára.
– Irig ylésre méltó, hog y mennyire jól egymásra találtak, hiszen közösen tudtak munkát, hivatást is választani. A határvadászoknál azt tapasztaltam, sokan azért jelentkeztek, hogy megvédjék a hazájukat, a családjukat, de volt, aki azt mondta, a kiszámítható jövőkép vonzotta. Ez egy biztos életpálya, mert úgy látjuk, a határvadászoknak öttíz-tizenöt év múlva is lesz feladatuk – mondta a Blikknek a miniszterhelyettes.
Noha a kiképzés rendkívül gyorsan halad, az ellenőrzést nem spórolják meg: így sikerült kiszűrni azokat, akik csak azért akartak részt venni a határvédelemben, hogy az embercsempészekkel együttműködjenek.